Megkerülhetetlen pozícióba jutott Kína, és a Nyugatnak nagyon nehéz lesz ezen változtatni
A közelmúlt eseményei nyomán a „kritikus nyersanyagok” fogalma fokozottan reflektorfénybe került. Az Egyesült Államok korábbi elnöke, Donald Trump alatt a bilaterális vámok bevezetése nyomán a globális kereskedelem szabályai is átalakultak, ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok igyekezett helyreállítani külkereskedelmi egyensúlyát, s újraiparosítani a stratégiai szektorait.
Az alapfogalom, amelyet napjainkban gyakran hallunk, nem rendelkezik hosszú múltú hagyománnyal. A geopolitikai szempontból jelentős nyersanyagok már régóta a köztudatban vannak, de a „kritikus nyersanyag” fogalma igazán a 2010-es kínai–japán konfliktus után vált a nemzetközi figyelem középpontjává. E konfliktus során Kína felfüggesztette a ritkaföldfémek Japánba irányuló exportját, ami világossá tette, hogy az ipari ellátási láncok nem csupán gazdasági, hanem alapvető stratégiai kérdések is. Ezen események kapcsán az Európai Unió 2010-ben egy átfogó elemzést indított, amely a kritikus nyersanyagok meghatározását célozta, vizsgálva azok gazdasági és biztonsági kockázatait az importfüggőség révén. Azóta a téma folyamatosan előtérbe került, különösen a Kínával való geopolitikai feszültségek miatt.
Kína dominanciájának kialakulásának nem egy hirtelen fellépés volt az oka, hanem évtizedeken át tartó fokozatos építkezés. A bányászattól kezdve a feldolgozáson át a teljes értéklánc kiépítéséig Kína a globális piacon fojtóponttá vált, amely már nemcsak a gazdasági előnyöket élvezi, hanem potenciális kényszerítő eszközként is funkcionál a nyugati hatalmak ellen. A nyugati államok most próbálnak lépéseket tenni, hogy megszüntessék ezt a dominanciát, azonban ez nem ígérkezik könnyű feladatnak.
A kínai dominancia mértéke
Kína kontrollja a kritikus nyersanyagok értékláncában különbséget tesz a bányászat és a feldolgozás közt. A bányászatban Kína részesedése jelentős, de a dominancia valóban a feldolgozás szintjén érhető tetten. A nyers koncentrátum több esetben más országokban bányászott anyag, ám a szétválasztás és finomítás döntően Kínában zajlik. Ez a vertikális kontroll teszi Pekinget elengedhetetlenné a modern ipar számára.
A ritkaföldfémek esetében, mint például a neodímium és prazeodímium, Kína birtokolja a feldolgozási kapacitásokat is, amelyek elengedhetetlenek az elektromos járművek és szélturbinák számára. Ezen anyagok bányászata Kínában történik, ahol a költségek alacsonyak, míg a nehéz ritkaföldfémek, kritikusak a hadiipar számára, gyakran monopolhelyzetet jelentenek.
Geopolitikai következmények
A kínai dominancia nem csupán gazdasági tényező, hanem politikai eszközként is megjelenik, hiszen az érintett nyersanyagok a zöld technológiák, elektromobilitás, és csúcstechnológiai iparágak alapját képezik. Az Egyesült Államok és az Európai Unió próbálja csökkenteni a függőséget Kínától, azonban a bányászat és feldolgozás közötti kapcsolatok így összetett feladatot jelentenek.
Nyugati válaszok és kezdeményezések
A nyugati országok egyre inkább felismerik, hogy a Kínától való függőség biztonságpolitikai kockázatot jelent. Az ilyen jellegű kihívásokra reagálva a G7 országai stratégiai kérdésként kezelték a kritikus nyersanyagokat. 2023-ban a G7 elfogadta a Critical Minerals Action Plan-t, amely a kritikus ásványok ellátási láncának diverzifikálására szolgál. Emellett az Egyesült Államok különböző megoldásokat keres a közvetlen versengés érdekében, míg az Európai Unió a Critical Raw Materials Act keretében hosszú távú célokat tűzött ki a nyersanyagok helyi kitermelésére és feldolgozására.
Összességében a nyugati Weltanschauung reagál a kínai dominanciára, de a kívánt mértékben történő változás, különösen a nehéz ritkaföldfémek terén, valószínűleg hosszú időt vehet igénybe. Mindezek fényében Kína pozíciója a geopolitikai térképen nemcsak erős, de szoros versengés alá helyezi a nyugati országok gazdasági stratégiáit is.
