A dzsungel könyve: Harmincadik születésnap és 1500. előadás ünnepe
A dzsungel könyve című musical január 28-án este ünnepelte harmincadik születésnapját és az 1500. előadását a Vígszínházban. Ezen a jeles napon, 1996-ban mutatták be a darabot a Pesti Színházban, Hegedűs D. Géza rendezésében. A Rudyard Kipling klasszikus művéből készült előadás szövegkönyvét Békés Pál készítette, míg a dalokat Geszti Péter írta és a zenét Dés László szerezte. Azóta a darabot már 765 ezer néző látta, és az évforduló alkalmából a produkció három estéig a Vígszínház nagyszínpadán volt látható.
A harminc év alatt bár az alapötlet megmaradt, a szereplőgárda folyamatosan cserélődött; összesen 130 színész és 172 táncos lépett színpadra az előadások során. Jelenleg 11 nagy és 27 kis Maugli, valamint 11 Sír Kán található a produkcióban. Külön érdemes megemlíteni Reviczky Gábort, aki az eredeti bemutató óta több mint 1300 alkalommal alakította Balu szerepét, ezzel hozzájárulva a darab sikeréhez. Reviczky a jubileumi előadás során nagy tapsot kapott, és a „Míg őriz a szemed” című betétdala az este egyik meghatározó pillanata volt. Más rekordot felállító színészek is vannak: Méhes László 1414-szer játszotta el Kát, a kígyót, míg Borbiczki Ferenc 1427 alkalommal alakította Akelát, a farkasok vezérét. Hegedűs D. Géza, a rendező, őket az előadás három pillérének nevezte.
A jubileumi előadás végén Rudolf Péter, az éppen újraválasztott igazgató, köszöntötte a jelenlegi és egykori közreműködőket. Színpadra lépett Dányi Krisztián és Csőre Gábor mint egykori Mauglik, valamint Kútvölgyi Erzsébet, aki az eredeti Bagirát játszotta. Geszti Péter hangsúlyozta, hogy Békés Pál szavai még ma is relevánsak, különösen azok, amikor Balu kijelenti: „Mauglinak többet kell tennie, mert ő más, mint a többiek.”
A dzsungel könyve mint a felnőtté válás metaforája
Hegedűs D. Géza a darabot az emberek és a dzsungel világ közötti küzdelemként jellemzi, hangsúlyozva, hogy minden egyén más. A különbözőség forrása lehet a képesség, a lelki állapot, vagy a világ komplexitása, ami a felnőtté válás során egy sor nehézséget jelent. A rendező úgy véli, hogy a dzsungel könyve egy metaforikus történet arról, milyen akadályokat kell leküzdeni az embernek ahhoz, hogy elmondhassa: „és mégis itt vagyok.”
Hegedűs a gyermekkorában szerzett emlékeire is visszatekintett, amikor először találkozott a történettel. Szülei olvasták neki Kipling könyvét, és a szülőfaluja mozijában is hatással volt rá a filmadaptáció. Később, saját gyerekeinek olvasva, merült fel benne az ötlet, hogy a műből zenés családi előadást készítsenek. Mint elmondta, „senki nem gondolta, hogy ennyire hosszú élete lesz” ennek az adaptációnak.
Emlékezetes pillanatok a produkció életéből
A rendező emlékei között több jelentős pillanat is szerepel. Az egyik az volt, amikor Bagira dala először elhangzott Kútvölgyi Erzsébet előadásában. A másik pedig, amikor a színház akkori szponzora hátrányos helyzetű borsodi gyerekeket hívott meg egy matinéelőadásra. Hegedűs felment a színpadra, hogy üdvözölje őket, és elmondta, hogy a főszereplő egy olyan gyerek, mint ők, akinek drukkolniuk kell, hogy leküzdje a nehézségeket. Az előadás végén a színészek elmondták, hogy sosem tapasztaltak még olyan odaadó figyelmet, mint amit ezek a gyerekek tanúsítottak az előadás során.
A dzsungel könyve ma a leggyakrabban játszott magyar musical az eredeti rendezésben. A harmincéves jubileum alkalmából január 29-én és 30-án még a Vígszínházban látható, majd visszatér a Pesti Színházhoz, ahol a közönség továbbra is élvezheti ezt a különleges produkciót.
