Harminc perccel csökkent a házimunka nők és férfiak közötti különbsége
Tizenöt év alatt napi fél órával csökkent Magyarországon a nők és a férfiak háztartási munkára fordított ideje közötti különbség. A KSH 2009-2010-es időmérleg-felvétele szerint a 15-74 éves nők naponta átlagosan 183 percet töltöttek háztartási és ház körüli munkával, a férfiak 78-at. A 2024-2025-ös felvétel előzetes adatai szerint ez 174, illetve 99 perc. A különbség 105 percről 75-re csökkent.
Ez érdemi változás, a napi 30 perces közeledés éves szinten több mint 180 órát jelent. Közben viszont egy jelenleg zajló, nem reprezentatív adatfelvételben, amely magyar nőket kérdez a családi munkamegosztásról és a mentális terhelésről, továbbra is visszatérően előkerül a háztartás működtetésének terhe. Nemcsak a mosásról, főzésről vagy takarításról írnak, hanem arról is, hogy valakinek folyamatosan szerveznie, figyelnie és észben tartania kell.
Nem ugyanott nőtt, ahol csökkent
A KSH részletes adatai szerint a 30 perces közeledés nem egyszerűen úgy alakult ki, hogy a férfiak átvették a nők korábbi feladatait. A férfiak főzésre, terítésre és tálalásra 2009-2010-ben átlagosan napi 18 percet fordítottak, 2024-2025-ben már 27-et. Lakástakarításra és rendrakásra napi 8 helyett 16 percet szánnak.
A nőknél viszont nem ezeknél a munkáknál tűntek el a percek. A főzésre fordított idejük 79 perc volt tizenöt éve, és ugyanennyi most is. Takarítással pedig nem kevesebbet, hanem többet foglalkoznak, napi 33 helyett 38 percet. A nagy változás máshol történt: a nők mosogatásra fordított napi ideje 33 percről 13-ra, a mosásra és vasalásra jutó idő 21-ről 12 percre esett. A férfiaknál közben a mosogatás ideje nem nőtt, hanem 6 percről 3-ra csökkent, mosásra és vasalásra pedig 1 helyett 2 percet fordítanak.
Nem ugyanaz elvégezni és fejben tartani
Az időmérleg egyik nagy előnye, hogy nem arra kérdez rá, ki érzi úgy, hogy sok házimunkát végez, hanem konkrét tevékenységeket rögzít. Nehezebb ugyanezt megtenni azzal, hogy valaki észrevette, elfogyott a tej, fejben tartotta, mikor lesz szülői értekezlet, vagy megszervezte, ki viszi el a gyereket fogorvoshoz. A szakirodalom ezt kognitív háztartási munkaként különíti el a fizikai végrehajtástól.
Andreas Haupt és Dafna Gelbgiser tíz európai ország országosan reprezentatív mintáiból származó adatokat elemzett. A nőknél az egyenlően megosztott kognitív munka mellett 9 százalékra becsülték annak valószínűségét, hogy valaki havonta többször túl fáradtan érkezik a munkahelyére a háztartási munka miatt. Ha a nő valamennyi vizsgált kognitív feladatot maga végezte, ez 15 százalék volt. Ha a partner végezte az összeset, 6 százalék. A férfiaknál nem találtak ugyanilyen összefüggést.
Egy másik vizsgálatban Elizabeth Aviv és munkatársai 322 kisgyermekes anyát kérdeztek ugyanazon 30 háztartási feladatról, külön a tervezésről és a fizikai végrehajtásról. A résztvevők saját beszámolóik szerint átlagosan a kognitív háztartási munka 72,57 százalékáért, a fizikai végrehajtás 63,64 százalékáért voltak felelősek. A nagyobb kognitív rész ebben a mintában több depressziós tünettel, magasabb stresszel és személyes kiégéssel járt együtt.
Akkor mitől lett kisebb a különbség?
A 105 percről 75-re csökkenő résre nincs egyetlen válasz. A férfiak valóban több időt fordítanak néhány rendszeres háztartási tevékenységre, különösen a főzésre és a takarításra. A nőknél viszont az időráfordítás legnagyobb csökkenése más feladatoknál, például a mosogatásnál, illetve a mosásnál és vasalásnál történt. Ezeknél nem látunk hasonló nagyságú, ellenkező irányú változást a férfiaknál. Közben mindkét nemnél nőtt a főfoglalkozásra fordított átlagos idő.
A konkrét háztartási munkára fordított időben valóban közeledtek egymáshoz a nők és a férfiak, azt viszont ebből nem tudjuk, hogy ugyanilyen mértékben újraosztódott-e a háztartás és a család működtetésének felelőssége is. Erre Magyarországon egyelőre nincs az időmérleghez hasonló minőségű adat. Azt már elég pontosan meg tudjuk mondani, ki vásárolt be. Azt jóval kevésbé, hogy ki tudta, aznap mit kell megvenni, és hol.
