AZ UTOLSÓ MADÁR VAGY AZ UTOLSÓ EMBER?
A klímaváltozás árnyékában a természettudományos és ökológiai témák iránti érdeklődés exponenciálisan emelkedik, és a regények világában is egyre több történet születik, amelyek nem csupán figyelemfelhívásra szolgálnak. A francia Sibylle Grimbert első magyar fordításban megjelenő műve azonban nem csupán izgalmas témájával hívja fel magára a figyelmet; a prizma mögött ott áll a Goncourt des lycéens díja, amely ritka érdem egy fiatal író számára.
MEGFOGOTT ÁTKOK ÉS VÉGZETEK
A cselekmény 1835-ben indul, amikor Gus, egy fiatal francia zoológus, tanúja lesz egy kegyetlen óriásalka-kolónia lemészárlásának egy északi szigeten. E groteszk esemény, ahol a súlyos vegyületekkel küzdő, esetlen állatok a tengerészek áldozataivá válnak, megrázó élményt vált ki benne, még ha kezdetben nem is érinti mélyen. Egyedül egy madár, Prosp, éli át a vérfürdőt, és Gus élete hirtelen egy irányba terelődik: a kiállítások népszerűsítése mellett komoly karrier lehetősége nyílik meg előtte.
AZ ÉLET VONZÁSÁNAK ÁTLAGÁRA
Grimbert stílusa lyukas, melankolikus, és különösen alkalmas a 19. századi regények hangulatának érzékeltetésére. A szerző finoman tereli Gus belső világát a tudományos környezettől, barátoktól, és az emberi kapcsolatok eddigi normáitól való távolodásra. Prosp, a madár, nem csupán egy állat, hanem tükör, amelyben Gus saját emberi gyengeségei, kiszolgáltatottságai és veszteségei tükröződnek vissza. Grimbert érzékenyen mutatja be a felelősség szorítását, valamint a magány mélyebb rétegeit.
KÖRNYEZETÜNK PUSZTULÁSA
A regény nem csupán a természet és az ember kapcsolatát kutatja, de rávilágít arra a változásra is, amit ez a kapcsolat az identitásban be tud indítani. Grimbert nem ad ki vádat, nem tanít a valóság nehézségein keresztül; helyette egy lassan kibontakozó érzelmi utazásra hív, amelyben az olvasó akarva-akaratlanul is azonosul Gus karakterével. A történet során egyre inkább a lelki mélységek felé vezet az út, elmosva a történelmi és földrajzi kontextus határait. Itt a lélek az, ami igazán fontos, a benső diófélék és érzelmek kéz a kézben járnak.
AZ UTOLSÓ HULLÁM
A regény záróharmadába érve, amikor Prosp elkerülhetetlen halálának tudata eléri Gus-t, a korábbi dramatikus események már nem lépnek a középpontba. Az utolsó mondat megérkezésekor már nem az a kérdés, hogy mi történik a madárral, hanem sokkal inkább, hogy mi maradt Gusból és belőlünk az ő távozása után. Grimbert műve, amely nem csupán a történetével, hanem aktuális üzenetével is megrázó, valószínűleg ott fog helyet foglalni az év végi lista élén.
Sibylle Grimbert: Az utolsó egyed
Fordította: Kiss Kornélia
Magvető, 2025, 4999 Ft
Forrás: telex.hu/kult/2025/06/15/sibylle-grimbert-az-utolso-egyed-regeny-kritika
