A gyerekek elhagyása a magyar fociban
Csepregi György, a belga élvonalbeli Leuven sportigazgatója szerint a magyar labdarúgás nem képes a gyerekek valódi tehetségét tiszteletben tartani, különösen a legfontosabb munka során. Emlékezetes visszatérése a ’90-es évek közepének hangulatára, amikor Gyuláról érkezett a békéscsabai felnőtt csapatba, felfedi a sportág sötét hangulatát, hogy hogyan viszonyultak a fiatal tehetségekhez ezekben az időkben.
A Békéscsaba 1994-ben bronzérmet nyert a bajnokságban, melynek emblematikus játékosai Mracskó Mihály és Váczi Zoltán a válogatottba is eljutottak. Azonban 1996-ra a csapat pénzügyi problémákkal küzdött, melyek a csapat leépüléséhez vezettek. Csepregi a Honvédot követően Belgium felé vette az irányt, ahol a Cercle Brugge csapatánál tapasztalhatta meg, hogy mennyire eltér az ottani profizmus a magyar labdarúgástól. Míg Belgiumban a foci a szórakoztatóipar részévé vált, addig itthon inkább az ügyeskedés színterévé alakult.
Belgiumban Csepregi nem tudta megvetni a lábát az élvonalban, de a másodosztályú Roeselaréban már bemutatkozott. 28 évesen, egy sérülés következtében abbahagyta pályafutását, majd 2009-ben megszerezte a FIFA-ügynöki licencet, ezután belga játékosokat segített az angol piacra. De a FIFA 2015-ös szabályozásának változása miatt az ügynökök száma megugrott, míg a minőségi játékosok nem növekedtek, és Csepregi a piac zűrzavara miatt elvesztette érdeklődését a hivatás iránt.
2022-ben Steven Vanharennel való kapcsolatfelvétel után, aki a szaúdi herceg érdekeltsége alatt álló United Worldnél dolgozott, Csepregi a Beerschot játékosmegfigyelő pozícióját kapta meg, majd egy hónapon belül a klub sportigazgatója lett, jelentős profit termelésének köszönhetően.
Miután a Beerschottól 2024 nyarán az OH Leuvenhez szerződött, kiderült, hogy a Leuven thaiföldi tulajdonban van, és a Leicester City-vel élő kapcsolatot ápol. A tulajdonos, Aiyawatt Srivaddhanaprabha, a helikopterbalesetben elhunyt apja klubjait örökölte, és fontos az üzleti haszon, hiszen éves költségvetésük 20 millió euróra rúg, amit tisztán kell termelni, mivel állami támogatást nem kapnak.
A Leuven jelenleg a 14. helyen áll a bajnokságban, a jövő évtől azonban 18 csapatosra bővül a liga, ami reménykedést ad a csapat számára a kiesési zónán kívül maradni.
Sportigazgatói feladatok Belgiumban
Csepregi megosztotta, hogy egy sportigazgatónak komplex feladatokat kell ellátnia, az akadémiai szintről egészen a felnőtt csapatig. Mindkét klubjánál fontos volt számára a klub DNA-jának tisztázása, hiszen ez az alapja a szurkolók és az edzők felé való kommunikációnak is. Kiemelte, hogy a Beerschotnál a „legyen vér a kapufán” jelmondat tükrözte a támadó játék filozófiáját, míg a Leuvenben a 3-4-3-as játékrendszer alkalmazása a cél.
Csepregi hangsúlyozta, hogy minden poszthoz részletes profilok tartoznak, például a kapusoknak milyen sebességet kell elérniük a sprintek során, és ezt a fiatal játékosoknak is tudniuk kell. Az akadémián a gyerekek edzéseit rögzítik, és ha teljesítményproblémák merülnek fel, azonnal értesítik őt. A sportigazgató elmondta, hogy a fiatal játékosoknak fel kell készülnie az iskolai feladatokra is, ezért az oktatás és a foci összekapcsolása kulcsfontosságú.
A fiatalok átigazolásáért is a sportigazgató felelős, és hogy a Leuven holland csatára, Ezechiel Banzuzi nem akarta Angliába menni, jól mutatja a játékosok karrierterveit. Banzuzi végül az RB Leipzig mellett döntött egy német példa miatt, miután a Leicester City ajánlatát visszautasította.
Az őszinteség és jövőbeli tervek
Csepregi kiemelte, hogy megtisztelő ajánlatot kapott egy magyar klubtól, de a Leuven projektje, amely 2030-ra a nemzetközi kupában való szereplést célozza, fontosabb volt számára. Az MLSZ képviselőivel folytatott beszélgetéseiben gyakran osztotta meg a belga rendszer tapasztalatait, bízva a magyar foci fejlődésében, és azt tapasztalta, hogy a helyi akadémiák inkább titkolóznak, mintsem a megosztásra törekednének.
Csepregi továbbá megjegyezte, hogy a belga edzők rendszeresen foglalkoznak a gyerekekkel, naponta gyakorolva a technikai alapokat, a magyar környezet pedig, ahol a helyi akadémiák főként zárt keretek között dolgoznak, nem segíti a fejlődést. Egyes edzők arroganciája és a fiatalokkal való bánásmódja a megítélése szerint visszahúzza a magyar labdarúgást.
Csepregi közölte, hogy a magyar fiataloknak megvannak a tehetségeik, azonban az eddigi háttérben a training nem erősíti őket, és más országok fiataljai már elhúztak mellettük, amikor a profivá válás folyamata megkezdődik. Változásra van szükség a gondolkodásmódban és a megközelítésekben ahhoz, hogy a magyar foci is felzárkózhasson a nemzetközi szinthez.
