Az erdélyi értelmiség valósága: egy kiábrándító látlelet
Vida Gábor, aki idén a Füst Milán-díjat kapja meg, új regényén dolgozik, amely a romániai forradalom és az azt követő zavaros éveket öleli fel. Az interjú során az írótól azt is megtudhatjuk, hogy miért nem alakult meg egy erős, független erdélyi nyilvánosság 1989 után, és hogy miért nem létezik valós, szabad erdélyi értelmiség. Vida kíméletlenül tárja fel a nacionalizmus érzelmi aspektusait, és rávilágít arra, hogy Budapest miként nyeli el az erdélyi hangot. Nézetei éles kritikát fogalmaznak meg Erdély és Magyarország viszonyáról és a várható jövőről.
A regény, melynek címe „A bukfenc”, 1988 és 1992 között zajló fontos eseményeket foglal magában, beleértve a forradalmat, a marosvásárhelyi eseményeket és a bányászjárásokat. Vida elmondása szerint nem csupán ezekről a történetekről van szó, hanem a köztes időszak hangulatáról is, amely a nyomort, szétesést és reményt öleli fel. Izgalmas családtörténet, amelyben a szereplők élete tele van humorral, konfliktusokkal, és a mindennapi valósággal. Az író kiemeli, hogy a politikai helyzet ellenére az életek folytatódnak, és a magyar, román, valamint cigány identitások keveredése egy különösen színes képet fest a valóságról.
Vida Gábor az interjúban megjegyzi, hogy a nyolcvanas évek végén a nacionalizmus érzelmi pótlékként funkcionált, és a román politikai diskurzus emlékére formálódott. Az erdélyi értelmiség sokszor tévesen ítélte meg a helyzetet, úgy vélve, hogy a hagyományok bölcs irányba vezetnek, azonban a valóság a nacionalista diskurzus irányába terelte a közösséget, amely nem sokban különbözött a Ceaușescu-féle román nacionalizmustól. Az erdélyi magyar társadalom többsége a magyar hősök elismerésére vágyik, a történeti narratívák keretei között, ahelyett, hogy valódi, előremutató identitást alakítana ki.
Az értelmiség emberi hiányosságainak feltárása Vida számára nem újkeletű érzés. Megállapítja, hogy a nemzeti identitás nem csupán egy érdekes, de a társadalom számára életbevágó kérdés is. Az értelmiség, ha nem tudja képviselni a társadalmat, egyik napról a másikra elveszíti relevanciáját és függetlenségét. Az erdélyi értelmiség jelenlegi helyzete kétségbeejtő; szegénység és kiszolgáltatottság jellemzi, ráadásul a politikai hatalomnak van egy döntő szerepe az intézmények fenntartásában.
Vida beszél a kultúra és a média helyzetéről is, ahol a függetlenség eltűnt, és a politika átvette az irányítást. Az erdélyi magyar nyilvánosság mára a román köztévé és -rádió mellett szinte észrevétlenül szűnt meg, a privatizáció, illetve a magyar cégek visszavásárlása miatt. Az értelmiségi munka nem csupán problémás, de anyagilag is kockázatos, sokan kényteleneksa stúdiókat és intézményeket eladni, hogy megéljenek.
A 2026-os rendszerváltozást illetően Vida pesszimista, állítja, hogy a jelenlegi keretek nem biztosítanak valódi változást a magyar kisebbség számára. A nemzeti önérzet kiválasztása és újraszabása, amit a Fidesz kormányzat garantál, végül csak átmeneti tüneti kezelés, ami elkerüli a mélyreható, hosszú távú megoldásokat. Az erdélyi magyarság sorsa a román állam politikai keretein belül alakul, és ez a helyzet egyre bonyolultabbá válik.
A jövő bizonytalansága mellett az identitásválság egyre erősebben mutatkozik, hiszen a román politikai hatóságok is érdekeltek a feszültségek fenntartásában. A nacionalizmus, mint érzelmi mozgatórugó, a mai napig táplálja a politikai diskurzusokat, mind a magyar, mind a román oldal részéről. Az erdélyi magyarság helyzete kilátástalan, ha a pártok nem képesek valódi, emberi alapú párbeszédet folytatni egymással.
Összességében Vida Gábor interjúja rávilágít a romániai magyar közösség jelenlegi válságára, amely az identitás, a média, és a független értelmiség hiányával összefonódva van. Ahogy az írónak is kifejtette, az értelmiségi szabadság, amelyről beszélünk, valójában fikció, és míg a román állam modernizál, a magyar állam egyre inkább távolodik a jövőbeni perspektíváktól. Az elkövetkező években mindkét közösségnek alaposan fel kell készülnie a kihívásokra, különösen a politikai reprezentáció terén, ami nélkül újabb társadalmi zűrzavarként érhet véget az utazás.
Forrás: telex.hu/transtelex/2025/11/16/vida-gabor-erdelyben-nincs-fuggetlen-ertelmiseg-a-szabadsag-fikcio
