Mussolini tervének visszhangja: a pisai ferde torony egyenesítése
A pisai ferde torony már évszázadok óta a mérnöki kihívások szimbóluma, ám Mussolini ambiciózus terve, hogy egyenes állapotba hozza, igencsak vitatható és ironikus történeteket szült. 1933 szeptemberében a Magyar Hírlap részletesen beszámolt arról, hogy a fasiszta Olaszország nem csak a jövő generációk iránti felelősséget vállalta, hanem a múlt dicsőségeit is tiszteletben tartotta, s ennek érdekében négymillió lírát szántak a torony „megmentésére”. Ekkor már folytak a cement és vasbeton injekciókkal végzett munkálatok a torony megerősítésén, hogy megakadályozzák annak további dőlését.
A pisai ferde torony története 1173. augusztus 9-én kezdődött, amikor az első köveket lerakták. A város gazdagságával övezett büszkeségtől fűtve a helyi vezetők harangtornyot álmodtak a dóm mellé, carrarai márványból. Nem tudni pontosan, ki is volt a tervező, de az évtizedek során több név is felmerült, többek között Bonanno Pisano, aki a legvalószínűbbként emlegetett szobrász volt. A projekt azonban a kezdetektől fogva súlyos problémákkal küzdött: csupán kilencven évvel később fejezték be, és a torony már ekkor is megkezdte vándorútját a dőlés irányába.
A legelső építkezési szakaszt követően a torony dőlni kezdett, amelynek okai között szerepelt a gyenge alapozás és a talaj instabilitása. A dőlésszög ekkor még csak 1,6 fok volt, de már a 14. században is figyelemfelkeltő látványt nyújtott. Az építkezés szüneteltetésével a Pisa és környező városok közötti háborúk, valamint a torony sorsa mind szoros összefonódásban álltak egymással.
1272-től újra nekiláttak a munkálatoknak Giovanni di Simeone vezetésével, aki ügyelt a torony természetes dőlésszögének ellensúlyozására, így a legújabb emeletek a dőlés irányába épültek. Az eredmény ezután nem volt más, mint hogy a torony annyira megváltozott, hogy ha valaha is sikerült volna elképzelni Mussolini által kívánt ívelt formába állítást, akkor is mostantól más irányban dőlt volna.
A Mussolini-féle egyenesítés kudarca
Mussolini 1933-as terve alapján a torony kiegyenesítését célzó erőfeszítések újabb rémálmot jelentettek a torony történetében. 361 lyukat fúrtak a talapzatába, körülbelül 90 köbméter betont fecskendeztek be – az elképzelés az volt, hogy a beton gyorsan visszahúzza a tornyot. Ezzel szemben a torony súlya csak még inkább megterhelte az építményt, ezzel tovább fokozva a dőlést. Mussolini nem sokkal ezután a második világháborúval volt elfoglalva, így az építmény sorsa egy újabb csapás alá került.
A háború utáni időszakban a torony jövője már közvetlenül veszélybe került. A hatvanas években a helyzet véglegessé vált, a nemzetközi kutatócsoportok hosszú éveken át elemezték, hogy miként lehetne stabilizálni az építményt. A 90-es évekre 30 millió eurós költségvetés keretében indult el a restauráció, amely magába foglalta a harangok leszerelését, a kábelezést és a talajszilárdítási technikákat. A torony dőlésszögét sikerült 3,9 fokra csökkenteni, így a tervezők szerint az építmény immár legalább háromszáz évig megőrzi stabilityját.
Pisa a turisták szívében
Pisa, mint város, bár a középkor óta vesztett jelentőségéből, a mai napig népszerű úti cél maradt. A férfiak és nők ezrei vándorolnak el egykori hatalmi központból, hogy megcsodálják a híres tornyot. Az épület fenséges látványát adja, beleértve a turisták által kedvelt „megtámasztom a tornyot” fényképezkedést is. Mao Mussolini talán keserédes iróniával figyelné, ahogyan a világ elfogadta és élvezi a torony ferdeségét, amely évekkel ezelőtt szégyenfoltként tűnt fel az Olaszország szimbolikájában.
Forrás: telex.hu/eszkombajn/2025/11/20/mussolini-ki-akarta-egyenesittetni-a-pisai-ferde-tornyot
