„Cserben hagytak minket” – egy apa kórházi halálának nyomában
Húsvét hétfőn csörrent meg az angoltanárként dolgozó Judit telefonja: szombathelyi testvére arról tájékoztatta, hogy édesapjuk, a 77 éves János kritikus állapotba került a helyi kórházban, ezért átvitték az intenzív osztályra. A férfi ekkor már majdnem két hete feküdt a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Kórházban, ahová egy esést követően került be. Megműtötték, de állapota nem javult: belázasodott, és vizeléskor csípő, égő érzésről panaszkodott.
„Volt, hogy szó szerint sírt, azt mondta, nem tudja elviselni a fájdalmat” – idézte fel a történteket Judit. Testvére, Péter is emlékszik egy olyan napra, amikor édesapjuk olyan rosszul volt, hogy inkább hazaküldte a családot a kórházból. Az intenzív osztályon kiderült, hogy János húgyúti fertőzést kapott, amiből szepszis, azaz vérmérgezés alakult ki. Antibiotikumot kapott, és közel egy hét múlva átkerült a belgyógyászati osztályra. A család szerint gyenge volt, de jobban érezte magát, a kórházi dokumentumok „relatíve stabil” állapotról számolnak be. Másnap reggel azonban ismét telefonáltak a kórházból: János meghalt.
A boncolási jegyzőkönyv szerint az esése során szerzett sérülés önmagában csekély mértékben járult hozzá a halálához, a halál okaként a vérmérgezés miatt kialakult keringési és légzési elégtelenséget jelölték meg. Egy orvosi műhibaperekkel foglalkozó, névtelenséget kérő ügyvéd a kórházi papírok alapján azt mondta, egyértelműen megállapítható, hogy a beteg kórházi fertőzést kapott, és állandó katéterviselésnél a húgyúti fertőzés kockázata magas. Véleménye szerint indokolt lett volna a további kivizsgálás, így akár a vérmérgezés is megelőzhető lett volna. „Ha kicsit odafigyelnek rá, nem kellett volna meghalnia” – mondta.
Judit szerint hiába volt édesapjának láza, és a laboreredményei is gyulladásra utaltak, időbe telt, amíg vizsgálatokra sor került. A kórházi papírok szerint csak az intenzív osztályra kerüléskor végeztek vizeletvizsgálatot, amelyből kiderült a fertőzés, a családtagok pedig addig már több napja jelezték a panaszokat a kórházi dolgozóknak. „Hogy lehet az, hogy öt napig nem kap kezelést, miközben folyamatosan jeleztük, hogy csíp a pisilés neki?” – tette fel a kérdést. A szóbeli jelzéseknek nincs nyoma a kórházi iratokban, az ügyvéd szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy nem is történt ilyen.
A szombathelyi kórház adatvédelmi és betegjogi okokra hivatkozva nem válaszolt a kezelésre vonatkozó kérdésekre, azt írták, a kórházi fertőzések visszaszorítását prioritásként kezelik, és részvétüket fejezték ki a családnak.
Judit tavaly szeptemberben panaszt tett a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnál, kérve az ellátás kivizsgálását. Több mint egy év elteltével sem kapott érdemi választ: az NNGYK eddig háromszor hosszabbította meg a vizsgálat határidejét, a legújabb levélben decemberi dátum szerepel. A jogszabály szerint a panaszok kivizsgálására 30 nap áll rendelkezésre, az ügyintézés határideje pedig legfeljebb hat hónap lehet, ami idén áprilisban járt le. „Hogy fordulhat elő, hogy valaki meghal, panaszt teszek, és nem történik semmi?” – kérdezte. Az NNGYK megerősítette, hogy a vizsgálat folyamatban van, részleteket nem adott.
János halála után a szombathelyi rendőrség közigazgatási eljárást indított, majd szakmai szabályszegés gyanúja miatt büntetőeljárásban vizsgálta tovább az ügyet. Gondatlan veszélyeztetés gyanúja miatt nyomoztak, ám az eljárást idén januárban bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntették. A kirendelt igazságügyi szakértő szerint a katéter önmagában okozhat irritációt, ami nem jelent egyidejűleg fertőzést. Judit panaszt nyújtott be az ügyészségnél, amely az eljárás folytatását rendelte el, a rendőrség azonban ismét megszüntette a nyomozást, a második panaszt az ügyészség már elutasította. A Szombathelyi Járási Ügyészség közölte, a folytatást további tanúk meghallgatása miatt rendelték el, és a megismételt nyomozás a korábbi szakvéleményt támasztotta alá.
Judit nyáron az Egészségügyi Minisztériumot is megkereste, választ azóta sem kapott. A minisztérium azt közölte, levélben szólították fel az országos tisztifőorvost a panaszos tájékoztatására, a vizsgálat elhúzódását az ügy összetettségével és külső szakértők bevonásával indokolták, és jelezték, hogy az NNGYK limitált panaszkezelési kapacitása miatt gyakran elhúzódnak az ügyek. Polgári pert nem kíván indítani: „A pénz nem hozza vissza az apukámat” – mondta. „Cserben hagytak minket, úgy érzem, bárkihez fordultunk, nem kaptunk segítséget” – fogalmazott.
