A film- és reklámipar árnyoldalai: Függőségek, kiégés, lelki bajok
A filmes szakmába sokan szeretnének bekerülni, ami nem meglepő, hiszen ez az egyik legkevésbé kreatív, mégis jól fizetett terület, amelynek eredményei széles körben elismertek. Ám kevesen mernek nyíltan beszélni ennek a világnak sötétebb oldalairól. Kostil Dañila, reklámfilmrendező és producer, aki Londonban él, e témákról mesél, hogy másoknak segítsen.
Dañila 41 éves, és a Kinopravda nevű rendezői csapat, valamint a Kinomoto filmgyártócég egyik alapítója. Fiatalon kezdett érdeklődni a mozgókép iránt, az ELTE orosz nyelv és irodalom szakán tanult, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen folytatta, de az ottani tanulmányait nem fejezte be. Nem sokkal 21 éves kora előtt már egy nagy nemzetközi ügynökség megbízásából készített reklámfilmet egy multinacionális cégnek.
Fellépni a csúcsra
Dañila a kezdeti munkájáért olyan gázsit kapott, amire a fiatal rendezők csak vágyhatnak: „Hálás vagyok a sorsnak, hogy bevándorlóként sikerült bekerülnöm a szakmába.” Üzbegisztánban született, a Krím-félszigeten nőtt fel, és Magyarországon 10 évig tekintették bevándorlónak. Számára a sikere eléréséhez sok csillag szerencsés együttállására volt szükség, amit egy kis tehetséggel párosítva sikerült megvalósítania. Ekkor azonban még nem tudta, milyen kihívások várnak rá.
Amint lehetősége adódott, Dañila tele volt munkával. „Az ember csak pislog, és már a következő munkán dolgozik, miközben a fáradtság és a stressz bűvöletében él,” fogalmazott. A határok meghúzása és a nemet mondás képessége messze volt tőle. Az élményei szerint ez különösen neurodivergens emberek esetén jelentős problémákat okozhat, hiszen a munka megszűnése után a hirtelen kialakuló nyugalmi állapot mindenféle érzelmi bénulást okozhat. „Amikor nem dolgozik, azzal kábítja magát, hogy elfelejti a valóságot,” mondta Dañila.
A probléma kiterjedése
Dañas a kreatív szakmaa sötét oldalát tapasztalta meg, amely nem csupán a sikerről, hanem a kimerültségről és a függőségről is szól. „Becslés nélkül éreztem, mint amikor túl gyorsan pörögnek le az emlékek, és próbálok a káoszban fókuszálni.” Az őt körülvevő őrült tempó bármikor kimerítheti az embert. „Kiderült, hogy ez a lendület kifogy. A szerekkel való kísérletezés ideig-óráig segítheti a fáradtság elfeledését, de hosszú távon nem fenntartható megoldás.” Dañila nem is tudta, hogy ADHD-s, ami szintén hozzájárult a problémáihoz, majd szervezetében a funkcionális függőségek nagy szerepet játszottak.
Ma már késlekedés nélkül világosan látja, hogy az életformája mit hozott magával, hiszen a függőség évein hagyott nyomokat nem tudta egyedül kezelni. „Sokan nem ismerik fel, hogy milyen károkat okozhat a gyógyszerek és az alkoholfogyasztás. Sokan közülük már éveken át küzdenek a függőséggel, mégsem veszik észre, hogy ez problémát jelent.” A helyzetet gyakran a mindennapi rutinfeladatok során kerülik, amit nehézségek, szégyenérzet követ, ha az ember nem tudja, mi történik vele.
A siker nem minden
Dañila szerint a kiégés felé vezető út nem olyan, mint a filmes narrációban látható drámai mélypont, hanem inkább egy szürke és fájdalmas periódus, amely szenvedést és magányt hoz. Nincs boldogság, csak fáradt, monoton munka, amiből nehéz kikerülni. „Ez a legveszélyesebb zóna – lassú halál, amit sokan nem észlelnek. Ha valaki nem ismeri a megfelelő triggert, egyfajta mentális börtönbe kerül.” Dañila rámutatott arra is, hogy a megoldás nem mindig a munka mennyiségében rejlik, hiszen a szorongásra nincs gyógyír, ha a munka önmagában nem is elég, hogy örömöt okozzon.
Segítség a nehéz időkben
Dañila tapasztalata az, hogy ha valaki egy függőséggel küzd, ideje segítséget kérni. Mindenki egyedi eset, így senki nem tudhatja, mennyi időbe telik a gyógyulás, amíg el nem kezdi a szakemberrel való munkát. „Aki segítséget kér, az már tudja, mennyire súlyos a helyzete. A folyamat során elengedhetetlen a hit a gyógyulás iránt és a saját képességeinkbe vetett bizalom.” Az ő saját útja végül a szakemberekkel való közreműködés kezdőpontján múlt, hiszen rengeteg időt elvesztett a belső vívódások elhallgatásával.
Dañila folyamata az őszinte önfeltárás és a belső gondolatok naplózása révén változott meg. „Egy nap bárhol bármit tudtam írni a telefonomra, lehetett jól vagy rosszul, lényegében szükségem volt rá.” Az önreflexió megtanulása során sok nehézséggel kellett szembenéznie, de az új, egészséges szokások kialakulása lassan beépült a mindennapjaiba. Az önreflexiós naplózást például a terápiás utam során elsajátította, bár az elején ez még nagyon idegennek tűnt számára.
Új perspektívák és célok
A Dañila által végigjárt út legfontosabb aspektusa az alkotáshoz való visszatérés volt, ami nemcsak a filmhez és a reklámhoz, hanem a befejezetlen művészeti tanulmányaihoz is visszapillantást nyújtott. Idén elvégezte a képzőművészeti MA-t egy angol-francia egyetemen, ami számára igazi terápiás élményt nyújtott. „A gyógyulás során végzett alkotás nemcsak a művészet iránti szeretetet táplálta, hanem erőt adott a folytatáshoz.” Dañila programja mellett további személyes projektekhez is eljutott, és jövőbeli művészeti kiállításokat tervez, amelyek kifejezik háláját az útja során szerzett tapasztalatokért.
Dañila bátor módszere az volt, hogy tapasztalatait a gyógyulás különböző aspektusaival kötötte össze, beleértve a függőségek felderítését és az önreflexiót. „A folyamat során sok könyvet is olvastam, amelyek segítettek a megértésben és a tanulásban. Minden egyes lépés meghatározó volt a harcomban.” Az ADHD-s figyelemkimaradásokkal küzdők számára rengeteg inspirációval szolgálhat az ő története, hiszen arra figyelmeztet, hogy vannak lehetőségek a gyógyulásra, és érdemes azokba belemerülni.
Az ő története egy figyelmeztetés a kreatív iparban dolgozók számára, hogy a szakmai megmérettetés nem az egyetlen válasz az élet kihívásaira. „Az egészséges munkakörnyezetet meg kell teremteni, ahol a mentális egészség védelme kulcsszerepet játszik,” zárta mondandóját Dañila, aki ma már újra nagy lelkesedéssel válogat projektjei között.
Ezt a cikket a kreatív iparban dolgozók figyelmébe ajánljuk, hogy felhívjuk a figyelmet az egészséges munkakörnyezet fontosságára és a mentális egészség védelmére. A cikk nem reklámcélokat szolgál, hanem társadalmi tájékoztatást nyújt.
Ha önnek vagy valakinek, akit ismer, segítségre van szüksége, az ingyenes, anonim lelki elsősegély-szolgálat a 116-123 és 06-80-810-600 telefonszámokon elérhető. Kérjük, ne habozzon segítséget kérni!
Forrás: telex.hu/pr-cikk/2025/11/17/a-film-es-reklamszakma-arnyoldala-fuggosegek-kieges-lelki-bajok-x
