Minden, amit valaha akartunk: A vágy és az identitás határvonalán
Szabó T. Anna új novelláskötete, „Erősebb nálam”, különös hősöket mutat be: férfiakat és nőket, akik távol állnak saját lényük lényegétől. A kötet címét a hősök utazása, az osztálytalálkozók kínos pillanatai és az írói szemérmesség hatja át, mindezek pedig egy mélyebb kérdést vetnek fel: mi az, ami valóban az életünk mozgatórugója?
A kötet írása közben az olvasóknak alkalmuk nyílik valami igazán emberi és testi érzéshez kapcsolódni, amely lehetőséget teremt arra, hogy elmerüljenek a kíváncsiságban és a vágyak tengerében. Szabó, míg az érintésről és a szerelmi megszállottságról beszél, rávilágít, hogy az igazi érzelmek nem kötetlenek és szenvedélymentesek, hanem inkább az élet határvonalán helyezkednek el, ahonnan kiemelkedik a mindennapi valóság. A könyv bátorít arra, hogy a mára túlzottan túlfegyelmezett élet súrlódásait letegyük és átadjuk magunkat valaminek nagyobbnak.
A történet elején egy informatikus férfi feleségét hívja egykori osztálytalálkozóra, hogy újra láthassa régi szerelmét. Az osztálytalálkozók sajátos kettősséget hordoznak Szabó számára: múlt és jelen, kolozsvári és szombathelyi élmények találkoznak egy elegáns osztálytárs megjelenésével, aki a különös kérdést teszi fel: „Ki ez a hölgy?” E kifejezés pillangóhatásként tükrözi az emlékeket, a régi osztálytársak és iskolai évek hangulatát, amely fenntartja a relatív távolságot az emberek között, és visszarepít egy olyan semmibe, ahol egyedül a múlt sérelmei maradnak meg.
Szabó a könyv írása közben felfedezi a szerepek játékának izgalmait, és arról beszél, hogy az írás színpadán egy új identitás formálódik. Az elmúlt években íróként a szabad szárnyalás és a megélt tapasztalatok közötti feszültséget tapasztalta meg: a szereplői, az “örmély pap” vagy a “bekattant macsó” képében, egy másik dimenzióba belépve megélhetőek, azonban ez a világ sokszor merevségbe és félelembe burkolózik.
Hogyan élik meg ezeket a karakterek a határátlépéseket, kérdi Szabó, amíg a hősei nemcsak saját határaikat, hanem maguk számára is ismeretlen külső erőket vesznek el? A válasz nem egyértelmű; az érzelmi mélységek feltárása, a többletérték keresése elkerülhetetlenül magában hordozza a veszteségek kockázatát is. Kérdés, hogy a szenvedély tehát feloldja-e a gátakat, avagy végső soron egy bekövetkező destrukcióhoz vezet.
Mindezek mellett a kötet párhuzamosan boncolgatja a női írók státuszát a férfiak által dominált irodalmi világban. Szabó számára nemcsak a gazdag irodalmi örökség fontos, hanem a női hangok meghallgatása is. Miközben a kötetben olvasók felfedezhetik a női élmények sokszínűségének bemutatását, egyúttal tükröt tart a múlt és a jelen másféle reprezentációs problémáira is.
A „Hány társutat veszítettünk el?” kérdései nem pusztán szónoki kérdések, hanem valós megélések az emberi kapcsolatokban, melyek pontosan azt tükrözik, ami a kötet középpontjában áll: a vágy, az elvárás és a múlt szelleme magával hozza a gyötrelmünket, miközben új utakat keresünk.
Szabó T. Anna írásműve kiemeli, hogy az irodalom nem csupán a valóság reprodukálása, hanem a mélyebb érzelmi valóság felfedezése is. A kötet bemutatja, hogy a szépirodalom hogyan képes más megvilágításba helyezni a női tapasztalatokat és rávilágítani a történetek mögötti valóságokra. Itt áll előttünk a kihívás, hogy foglalkozzunk azzal, ami az érzelmi mélységek és az irodalmi kerülők határvonalán létezik, és merjünk átlépni a határokon, ahol a vágy és a félelem egyaránt jelen vannak.
Szabó újdonsága, az „Erősebb nálam” nem csupán egy irodalmi mű, hanem egy ajánlat, egy kőböl készült híd, amely a múlt fájdalmát és a jövő reményét köti össze, és kérdéseket vet fel, amelyekre talán sohasem találunk egyértelmű válaszokat, de a keresés közben mindannyian gazdagabbá válunk.
