„Ha egy férfi is ott van mellettem egy tárgyaláson, biztos, hogy hozzá kezdenek el beszélni” – Tomcsányi Dóri a divatmárka vezetéséről és a női szerepről
Tomcsányi Dóri divattervező a Telex 100 nő című műsorában beszélt arról, hogyan vette át a nevét viselő márka teljes vezetését a válása után, és milyen nehézségekkel szembesül női vezetőként. Elmondása szerint tárgyalásokon rendszeresen előfordul, hogy a jelenlévő férfi kollégához intézik a kérdéseket helyette.
A tervező eklektikus családi környezetben nőtt fel Kőbányán, ahol a családjával élt egy házrészben, mellette nagymamája és testvére. Gyermekkorában olyan tárgyak vették körül, amelyeken a Tomcsányi-címer szerepelt, köztük ezüst étkészlet, családi ékszerek és egy paplanba tekert Zsolnay váza, amelyet a háború alatt egy kádban őriztek. Másik nagyszülei egy vidéki város panelházában éltek.
Középiskolás éveit unatkozó, kallódó tinédzserként írta le, aki csupán túl akarta élni a gimnáziumot. A család balatoni nyaralójának retró hangulata és egy narancssárga-barnás, virágmintás textil napellenző keltette fel érdeklődését a textiltervezés iránt. Elsőre bekerült a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, ahol a mintatervezés, rajzolás és festés teljesen lekötötte. Erős maximalizmus és versenyszellem jellemezte, már ekkor kollekciókban gondolkodott.
Az egyetem alatt ismerkedett meg volt férjével, akivel vállalkozási szinten együtt indították el a Tomcsányi márkát. Eközben megszületett kislánya, és megszerezte mesterdiplomáját is. Elmondása szerint erős támogató rendszere volt, és volt férje is rengeteget segített, egyedül nem ment volna.
Kilenc éve váltak el, ekkor vette át a vállalkozás teljes vezetését. Egyik napról a másikra lett cégvezető, 30 évesen tanult meg számlázni, utalni és üzleti tervet készíteni. Motivációja az volt, hogy egyedül is meg tudja állni a helyét, és a márkának nem kell eltűnnie a válás ellenére sem. Kiemelte, hogy fontos számára a Tomcsányi név továbbvitele, mivel azt hagyományosan csak a család férfi tagjai tehették meg. Úgy érzi, a logója az ő címere.
A válás után új irányokat keresett a márkának, amelyeknek fontos része lett a magyar identitás és a fenntarthatóság. Nem hajlandó átállni a tömeggyártásra, és a minőségből sem ad le. Mint mondta, van egy szállóigéjük: amikor ránéznek egy szépen megvarrt, elkészült ruhára, azt mondják, hogy ott megy el a profit. Az influenszereken keresztül terjedő trendkövetés hidegen hagyja, nem éri el a márkáját.
A protokollöltözködésről szólva úgy fogalmazott, jó lenne, ha például kormányszóvivők az ő ruháit vennék fel, de nem tudja, a magyar társadalom vagy a kommentelők mit szólnának hozzá, ha egy színes mintás ruhában állnának ki. Véleménye szerint a nemzeti identitás nem lehet politikai státusz, kijelentés vagy szlogen, és nem kell piros-fehér-zöldnek vagy matyónak lennie, mivel nagyon sok rétege van a kulturális és nemzeti identitásnak.
A Magyar Divat és Design Ügynökség kapcsán elmondta, kezdetben pozitívnak tartotta, hogy az állam támogatja a divatot, később azonban úgy érezte, borzasztó sok pénzt költöttek olyan dolgokra, amelyeket nevetségesnek tartott, például díszvacsorákra a fashion week előtt vagy influenszerek ideutaztatására. Megtűrt márkának gondolja magát, mert a márkaismertsége miatt beengedték a fashion weekre, de mélyebben nem működött együtt az ügynökséggel.
Hozzátette, hogy a kormányváltás óta a minisztériumtól nem kereste senki, és nem tudja, mi történik az ügynökségben. Vegyes érzései vannak: egyszer úgy érzi, be kéne szántani és sóval beszórni, máskor pedig azt gondolja, át lehetne venni és kijavítani az irányokat, visszafogni a költségeket és optimalizálni. Ebből azonban szeretne kimaradni, mert saját függetlenségét fontosabbnak tartja. Ha van fashion week, azon bemutat, de szeretné, ha az piaci alapon működne.
A műsorban szó esett még arról is, mit gondol tervezőként a magyarok öltözködési kultúrájáról, hogyan alakult ki a Tomcsányi játékos identitása, mikor ért pluszpontot az, hogy női vezető, és szerinte mi lenne a legfontosabb a magyar divat beindításához.
