„Elképesztően szórakoztató a háború” – így beszélnek az izraeli hírszerzők a gázai célpontok likvidálásáról
A NAZA című dokumentumfilm a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után megindult gázai háborúról szól, azon belül arról, hogyan működik és tervez támadásokat az enklávéban az Izraeli Védelmi Erők hírszerzése. A filmet Juval Abraham és Rachel Szor rendezte, a 2023 októbere és 2025 között felvett interjúkból épül fel.
A film nagy részében az IDF tisztjei – köztük elit alakulatok tagjai – maguk beszélnek arról, hogyan dolgoztak a hadseregben. Huszonnégy megszólaló anonim módon beszélget éjjel Abrahammal Tel-Aviv városában, háztetőkön üldögélve.
A „naza” járulékos veszteséget jelent, az izraeli hadsereg szóhasználatában pedig azokat a palesztin civil áldozatokat jelöli, akik egy Hamász-tag elleni csapás során halnak meg. A megszólaló katonák szerint ezekre a halottakra nem emberekként, hanem számokként tekintenek.
Az egyik megszólaló szerint Izrael teljes hozzáféréssel rendelkezik a terület telefonhálózatához, így gyakorlatilag bárkit lehallgathatnak és bemérhetnek a telefonja alapján. „Kicsit Istennek érzed magad a lehallgatáskor” – mondja a filmben az egyik hírszerző.
A katonák elmondása szerint a megfigyelt telefonokhoz kapcsolódó tevékenységeket egy Lavender nevű mesterségesintelligencia-rendszer pontozza. Ha valaki kapcsolatba lép egy feltételezett Hamász-vezetővel, pontokat kap, egy bizonyos érték felett pedig a rendszer terroristaként jelöli meg. A célpontok otthonát ezután a készülékük éjszakai tartózkodási helye alapján azonosítják.
A katonák több olyan esetet is elmesélnek, amikor egyetlen Hamász-vezető megölésekor lebombázták a vele együtt élő, akár 10–15 tagú családot is. Olyan is előfordult, hogy a rokonokat tévedésből ölték meg, mert a keresett ember nem is tartózkodott az épületben. A megszólalók szerint a rendszer biztosan hibázik, egyikük azt állítja, hogy a vezetés még a 15 százalékos tévedési arányt is elfogadhatónak tartja.
A legtöbben azzal magyarázzák a saját szerepüket, hogy ők csak azonosítják a célpontokat és megtervezik a támadásokat, nem ők dobják le a bombákat. „Egyesek ölni tudnának azért, hogy abba az egységbe kerüljenek, ahol én dolgozom” – magyarázza az egyik katona. „Elképesztően szórakoztató a háború” – vallja be egy másik. „Nem tudom, hogy boldog vagyok-e ölés közben” – mondja egy harmadik.
Izraelben korántsem fogadták jól a filmet. A kormány kifogásolta, hogy a két alkotó nem kereste meg őket kommentárért, és nem mutatta meg nekik a filmet a premier előtt. Az izraeli vezetés azt is megkérdőjelezte, hogy a megszólalók valóban IDF-katonák-e, és ha igen, igazat mondtak-e. Azt pedig tagadta, hogy algoritmusok döntenének emberi életekről. „A NAZA nem egy komoly nyomozás. Nincs szükségünk etikai leckéztetésre olyan emberektől, akik soha nem álltak szemben azzal, amivel mi. Mi vagyunk a zsidó nép” – reagált az izraeli miniszterelnöki hivatal szóvivője a filmre.
A két filmes a bemutató óta az őket érő halálos fenyegetések miatt nem mer visszatérni Izraelbe. A Velencei Filmfesztiválon álló ovációval fogadták a különdíjas filmet. Magyarországon a filmet a Bem mozi vetíti csak néhány alkalommal.
