Bödőcs Tibor: Jézus a hegyen
„Egy régi világbirodalom csatlósállamában nőttem fel, Búcsúszentlászlón, egy szakrális Disneylandben, és ez mindig az életem része volt” – mondta Bödőcs Tibor a Jézus a hegyen című új kötetének megjelenése apropóján készített videóban. Hozzátette, hogy a búcsújárás ősélménye, és mindezt már a stand-upjaiban is elmondta, itt azonban inkább egy világot akart teremteni.
Ötödik könyvében a Biblia archaikus és mitikus nyelvét próbálta összehangolni a mindennapi kocsmázások leírásával. A Szentírásban szerinte a sci-fi, a fantasy, a mágikus realizmus, a filozófia és a romantikus vígjáték keveredik, és Bödőcs azt ígérte, ezek közül valamennyi visszaköszön a Jézus a hegyenben is. A videóban úgy fogalmazott: „irodalmi alkotásnak tartom a Bibliát. Elnézést, bocsánat, erőből nem tudok hinni.”
A könyv ihletői között Közép-Európát, gyerekkora tárgyait és díszleteit sorolta Bödőcs, akire írás közben nagy hatással voltak Bruegel képei, valamint Pasolinitól a Máté evangéliuma. „A bibliai jelenetek voltak a trambulinom” – mondta a szerző, akinek ötödik kötete a Helikon gondozásában jelent meg.
Kővári Orsolya: Ez most ilyen – Beszélgetések Thuróczy Szabolccsal
„Ha Pintér Béla Fellini, ő Mastroianni. Ha Tilla Tarantino, ő Uma Thurman. Ha Gaál Erzsi Kolumbusz Kristóf, ő Amerika” – mondta Thuróczy Szabolcsról Bödőcs Tibor. A színész alakítja a Bödőcs Meg se kínáltak című könyvéből készült előadás főszerepét, a Mulat a manézsból készülő animációs filmben pedig a porondmesternek kölcsönzi a hangját.
Az Ez most ilyen munkálatairól Kővári Orsolya azt mondta, nagyjából háromórás ülésekben készült a könyv. Az elején hagyta beszélni Thuróczyt, aztán egyre többet kérdezett. A címszereplő hozzátette: „kevés olyan ember van, aki ennyi mindent látott rólam, tehát (…) nagyon olajozottan ment az egésznek a ping-pongja.” Azt is elárulta, hogy voltak olyan részletek, amikre Kővári pontosabban emlékezett, mint ő maga, és számos jó csapdát állított fel neki a beszélgetések során, amelyekbe öröm volt belesétálnia.
Percival Everett: Törölve
Ritka, bár nem példa nélküli, hogy előbb találkozzunk idehaza egy feldolgozással, mint ahogy kezünkbe vehetjük az ősforrást magyarul. Ez a helyzet Percival Everett Törölve című regényével is, amelynek Cord Jefferson-féle, Oscar-díjas megfilmesítését két évvel ezelőtt játszották a magyar mozik. Már a mozipremier után, de a filmhez kiindulásként szolgáló regénynél előbb érkezett meg a hazai könyvesboltokba Everett Nemzeti könyvdíjjal kitüntetett Huckleberry Finn kalandjai-átirata, a James.
A Sepsi László által lefordított Törölve főhőse az író-egyetemi oktató Thelonius „Monk” Ellison, akinek a legújabb kéziratát sorra utasítják vissza a kiadók. Ügynöke arra biztatja, felejtse el a hivatkozásokkal teli okoskodó regényeket, és írjon valami ütőset „a feketék életéről”. Monk viszolyog a sablonos „fekete” könyvektől, amelyek pusztán megerősítik a rasszista előítéleteket, álnéven mégis összedob egy fanyar paródiát. Megdöbbenésére azonnal kiadják és az egekig magasztalják a kötetet. Hogy finanszírozza beteg édesanyja ellátását, morális aggályai ellenére magára veszi a börtönből szabadult sztárszerző szerepét. Közben szerelmi élete romokban, családja széthullóban, néhány régen őrzött levél pedig megdöbbentő titkokat tár fel halott apjáról. Monk fejében egyre több kérdés kavarog, és szinte már vágyik a lelepleződésre, de vajon hogyan ér véget a színjáték?
Szczepan Twardoch: Nullvonal
A lengyel Szczepan Twardoch új regénye az ukrajnai háború frontvonalának senkiföldjére vezet. A Körner Gábor által fordított Nullvonal világában a sár, a dermesztő hideg, a földbe vájt fedezékek szaga és a drónok zúgása határozza meg a létezés kereteit. Ló, az ukrán gyökerekkel rendelkező lengyel önkéntes korábbi életének roncsai elől menekült ide, és megváltást vagy végső felejtést remél.
Kimerült bajtársaihoz hasonlóan ő is a belső széthullás ellen küzd, a jelen embertelensége és a múlt kínzó emléktöredékei között hányódik. Csak egyben biztos: innen nincs hazatérés. Twardoch dühös prózája bekúszik a bőrünk alá, könyörtelen hiperrealizmussal tárva elénk a szomszédunkban dúló háború valódi arcát. A szerző segítőként és tudósítóként többször megjárta Kelet-Ukrajnát. Szövege személyes élményekből és katonákkal folytatott beszélgetésekből született, és a jelenidejűség intenzitásával szólít meg, miközben alapvető kérdéseket tesz fel a súlyos örökségekkel terhelt térség kilátásairól, de az értelem kereséséről és a remény természetéről is.
