Elemzés: a fideszes gazdasági örökség egy részéhez még nem mert hozzányúlni a Tisza
A Fidesz-kormányok számos bírálható intézkedése közül kevesebbet beszélnek kettőről, amelyek társadalmi-gazdasági kárt tekintve súlyosak: a paternalizmusról és a piaci verseny korlátozásáról. Az április 12-i választáson a Tisza Párt felhatalmazást kapott a rendszerváltásra. Az első 100 napban visszaállították a fékek és ellensúlyok rendszerét, megnyirbálták a korábbi kormány szerződéseit, felállították a vagyonvisszaszerzési hivatalt, és jelentős uniós támogatást hoztak haza.
Az első négy hónapban több pozitívum történt, mint az azt megelőző 16 évben összesen. Az új kormány intézkedései között azonban több is tovább erősítette a paternalizmust, és a piaci verseny korlátozásának feloldása sem kezdődött el. A paternalizmus a kádári rendszer öröksége, amelyben a társadalom elvárja, hogy az állam gondoskodó szülőként segítse ki. Erre a Fidesz 16 évig politikailag rá is játszott: benzinárstop, rezsivédelem, befagyasztott árak – ezek egy része máig érvényben van. Teljes kivezetésük politikailag kockázatos, de lassan el kell kezdeni a leépítést, és vannak alacsony kockázatú elemek is.
Az árrésstop bevezetésekor is értelmetlen volt, az infláció egyszeri lehúzásán kívül nem volt pozitív hatása. A kereskedők a veszteségeiket más termékcsoportokra terítették. Az MNB szerint a kivezetés nem okozna inflációt, mert amennyivel a védett termékek ára emelkedne, annyival csökkennének más termékekéi. A kiskereskedelmi adó azonnali kivezetése is indokolt lenne: Magyarországon az EU-ban a legmagasabb, 27 százalékos áfakulcsot még egy 4,5 százalékos különadó is súlyosbítja. Ez több mint 300 milliárd forint bevételt hoz, de az eltörlés nem feltétlenül jelent ekkora kiesést, mert a különadó eltörlésének egy része árcsökkenésben jelenne meg, növelve a fogyasztók jövedelmét, amelynek egy része áfán keresztül visszakerülne a költségvetésbe.
A két tétel piactorzító hatását jól mutatja, hogy a nagy magyarországi élelmiszerláncokban sok termék ára közel a duplája annak, mintha lengyel, cseh vagy román online forgalmazótól rendelnénk. Ezt érte el az előző kormány az árrésstoppal és a kiskereskedelmi adóval, amelyeknek az inflációcsökkentésen és bevételnövelésen kívül csak egy üzenete volt: gondoskodunk az emberekről.
Az Otthon Start Program jelenlegi formájában szintén megkérdőjelezhető. A kedvezményes hitelek túlnyomórészt az átlagnál magasabb jövedelműeknek segítettek lakáshoz jutni. A rászorulók csak azt látták, hogy az 1,5 millió forintos négyzetméterár alatti lakások ára azonnal a limit környékére ugrott. Mivel az MNB-alapkamat és a piaci kamatok is csökkentek, az OSP-t vagy el kellene engedni, vagy úgy átdolgozni, hogy ténylegesen a rászorulókon segítsen.
Piactorzító és társadalmilag kontraproduktív a telekommunikációs cégeknél a díjak éves inflációval történő emelése is. Érdemes lenne megnézni a magyar és környező országok előfizetési díjait – nem Magyarország a legolcsóbb. Az is nonszensz, hogy a jövedéki adó alá eső termékek árát az infláció mértékével emelik.
Ahelyett, hogy ezeket a piactorzító rendeleteket eltörölték volna, újabb „mi gondoskodunk rólatok” típusú intézkedések jöttek: a gyógyszerek áfájának eltörlése, az iskolakezdési támogatás, a tűzifa áfájának csökkentése, a nyugdíjak alsó határának 120 ezer forintra emelése. Utóbbival kapcsolatban felvethető, hogy akinek 120 ezer forint alatt volt a nyugdíja, nem véletlenül volt annyi: a nyugdíjszámítás szerint sokan nem fizettek be annyi járulékot, hogy magasabb nyugdíjra legyenek jogosultak. Kérdés, hogy társadalmilag igazságos-e ezt kompenzálni.
Sok idő kell, amíg az összes gondoskodó és piactorzító korlát kivezetése megtörténik, de el kellene kezdeni, mert a rendszerváltásnak ez is célja. A Fidesz-kormány gyakorlatilag mindent elkövetett a piaci verseny torzítására vagy eltörlésére. Az új kormány tagjai nyilván tisztában vannak a piaci verseny előnyeivel, így érthetetlen a késlekedés. A választás után a kormánypárt népszerűsége kiemelkedő, de minél közelebb kerülünk 2030-hoz, a következő választáshoz, annál nehezebb lesz ilyen intézkedéseket hozni.
Kívánatos lenne, hogy minél több paternalista és piactorzító intézkedés eltűnjön, mire az ország az euróbevezetés előszobájába, az ERM-II közelébe kerül. Amit lehet, hagyják a piacra, és csak ahol valóban szükséges, avatkozzon be az állam, a társadalmat pedig arra kellene tanítani, hogy minél inkább öngondoskodó legyen.
