Az emlékezetpolitika változásai és a távolmaradások
Az elmúlt két évtized világosan mutatja, mennyit változott a nemzetközi politika dinamikája. Ha visszatekintünk a 2005-ös moszkvai Győzelem Napja parádéra, még az amerikai, francia és német vezetők is együtt ünnepeltek Vlagyimir Putyinnal. Ez az időszak azonban már a múlté. Az Ukrajna ellen 2022-ben indított háború mindent megváltoztatott, és Moszkva ma már inkább a Keleti blokk megmaradt támogatásán, semmint a globális diplomáciai gesztusokon alapul.
Idén a helyzet ennél is élesebben mutatkozott meg. Az ünnepségen egyes nyugati államok képviseletével alig lehet számolni, míg mások, mint például az EU tagállamai közül szokatlanul Robert Fico szlovák miniszterelnök, megjelentek. De nem csupán a nyugati politikai elit tartotta távol magát Moszkvától – még India és Azerbajdzsán vezetői is távol maradtak, az előbbit nemzeti konfliktusok kötötték le, míg utóbbi vélhetően politikai feszültségeket kívánt elkerülni.
Ünnepnap árnyékban: az ukrán háború dühöngése
A május 9-i ünnepségek már nem a hagyományos díszszemlékről szóltak, hanem az Oroszország által kivitelezett ukrajnai konfliktus aktuálpolitikai dimenzióiról. A háború brutalitása és Ukrajna ellenállása számos biztonsági kihívással sújtotta az eseményt, beleértve a dróntámadásokat és a szűkös tűzszünetet, amelyet Putyin hirdetett, de az ukránok visszautasítottak.
Volodimir Zelenszkij kifejezett figyelmeztetést adott ki, miszerint nem garantálja külföldi delegációk biztonságát, akik Moszkvába látogatnának. Az eredmény? Világosan láthatóan kevesebb rangos vendég jelent meg az ünnepségen, és még azok is, akik elutaztak, kerülőutakra kényszerültek a legutóbbi dróncsapások miatt.
A Kelet és a Nyugat megosztottsága
Oroszország nem titkoltan szövetségeseire támaszkodik, és ezek közé főként Kína, Vietnám, Venezuela és más délkelet-ázsiai vagy afrikai vezetők tartoznak. Kulcsfontosságú azonban megjegyezni, hogy ezek a kapcsolatok sem feszültségmentesek. Azerbajdzsán neheztelése, amely a korábbi légikatasztrófához köthető, világosan mutatja, hogy Moszkva nagyhatalmi státusza megkopott.
Eközben nyugati fronton május 8. inkább a történelmi emlékezés napja. A II. világháború végét eltérően értelmezi Oroszország és a Nyugat: míg a Szovjetunió a maga háborús élményeit helyezte előtérbe a Nagy Honvédő Háború narratívájával, addig Európa és az Egyesült Államok a globálisan lezajlott háborút helyezi fókuszba, beleértve a háború keleti frontjának saját értelmezését is.
Ukrajna: Az új irányvonal
Ukrajna május 8-át helyezte emlékezése középpontjába, ezzel tudatosan távolodva a szovjet időkből örökölt május 9-i ünneptől. Ez az elmozdulás jelzi, hogy az ország nem csupán politikailag, de kulturálisan is a nyugati integráció irányába közeledik, eltávolodva a szovjet emlékezetpolitikai vonalaktól.
Ez az átrendeződés azonban nem csupán szimbolikus, hanem élesen reflektál a jelenlegi konfliktusra, amelyben Ukrajna visszaszorítja az orosz befolyást és új saját identitást keres a nemzetközi térben. Az 1945 utáni évek szovjet ideológiája ma már egyértelműen idegen Ukrajnában, amely másképp kíván emlékezni saját történelmére.
Oroszország dilemmái
Putyin számára a Győzelem Napja idén nem csupán ünnep, hanem politikai demonstráció is. Ahogy a Kreml hajlíthatja a történelmi narratívát, hogy legitimálja Ukrajna megtámadását a saját közvéleménye előtt, az események alakulása mutatja, hogy a háború árnyéka már rég átlépte a frontvonalakat. Ha Moszkva célja az volt, hogy nagyszabású, nemzetközi eseményt szervezzen, ez már csupán halvány árnyképe korábbi valódi ünnepségeinek.
A távolmaradó nyugati vezetők és a megjelenő keleti, esetenként külpolitikai szövetségesek inkább tükrözik Moszkva egyre romló nemzetközi helyzetét, mintsem azt a nagyhatalmi státuszt, amelyet egykor demonstrálni kívánt. Az ukrán háború következményei nemcsak gazdaságilag, hanem szimbolikusan is tovább gyengítik Oroszország helyzetét.
