A Milan hihetetlen győzelme a Barcelona felett: 1994 BL-döntő
Május 30-án Budapest első alkalommal ad otthont a Bajnokok Ligája döntőjének. E jeles esemény alkalmából visszatekintünk a sorozat történetének legemlékezetesebb pillanataira. A kilencedik részben a legendás 1994-es döntőre fókuszálunk, ahol a Milan 4-0 arányban kiütötte a Barcelona álomcsapatát.
Az 1994-es év különleges volt a Milan szurkolói számára. A csapat, Fabio Capello irányítása alatt, 34 bajnoki mérkőzésből mindössze 36 gólt szerzett, mégis magabiztos bajnokok lettek. A Milan legjobban a védekezésében brillírozott, hiszen az idény során csak 15 gólt kaptak, és 22 mérkőzés alatt az ellenfél egyszer sem tudta bevenni a kapujukat. Sebastiano Rossi, a csapat kapusa, 929 percen át nem kapott gólt, amely rekordnak számított.
A Milan csapatának felállása 4-4-2 volt, amely nem tartalmazott klasszikus centrumtámadót. Capello felfogásában a gól nem mindig a csatártól kellett jöjjön, hanem a támadó középpályásoknak és a befejező játékosoknak kellett aktívan részt venniük a támadások során. Daniele Massaro, akit a szélsők szerepére tervezett, fontos szerepet játszott a csapat dinamikus és kreatív játékában.
A Bajnokok Ligájában a Milan védekezése is példamutató volt. Az aktív védekezésnek köszönhetően a csoportkörök során nem kaptak gólt a svájci Aarau és a dán Koppenhága ellen. Az Anderlecht és a Porto ellen is jól védekeztek, és egyedül a Werder Bremen tudta megzörrenteni a védelmüket.
Az elődöntőben a Milan dominálta a Monacót, 3-0 arányban nyerve. A másik ágon a Barcelona hasonló eredménnyel verte a Portót, így a két legjobb csapat találkozott az athéni döntőben.
Hriszto Sztoicskov és Romário vezérletével a Barcelona nem számolt a Milan tartalékos védelmével. Franco Baresi és Alessandro Costacurta, a csapat kulcsszereplői, eltiltás miatt hiányoztak. Paolo Maldini és Filippo Galli vette át a védelem irányítását, ami új kihívás elé állította a csapatot.
A döntő előtti várakozások nagy része az egyes csapatok stílusának ellentétére helyeződött: a Barcelona totális futballja és a Milan catenaccioja. Johann Cruyff, a Barcelona edzője, úgy vélekedett, hogy a Milan nem különbözött annyira a korábbi ellenfelektől, és eltúlzott önbizalommal nyilatkozott. „Jobbak vagytok, nyerni fogtok” – szólított fel a csapatának, ami végül súlyos hibának bizonyult, amikor a Milan letámadása meglepte a Barcelonát.
A döntő során a Milan már a félidőben 2-0-ra vezetett. Savičević valószínűtlen gólt szerzett, majd Massaro is betalált. A szünet után Savičević ismét brillírozott, míg a végeredményt Marcel Desailly állította be, így a Milan megérdemelten hódította el a trófeát. A győzelem nem csupán a futballmérkőzés szempontjából volt jelentős, hanem a klubtulajdonos, Silvio Berlusconi pártja szintén győzelmet aratott az olasz választások során, így a milánói siker teljessé vált.
Ez a döntő valódi sporttörténeti esemény lett, amely nem csupán a Milan, hanem a futball jövőjét is újraértelmezte, a legváratlanabb eredmények közé emelve a Milan máig emlegetett győzelmét.
