Visszatérés a múltba: A kijevi hideg valósága
Kijev lakói egyre inkább úgy érzik, hogy visszautaztak a 16. századba, ahogy a téli mínuszokban áram és fűtés nélkül kénytelenek megélni mindennapjaikat. Helena, a portás egy ruszanyivkai lakóházban, és a ház lakói hétről hétre küzdenek a fagyos körülményekkel. Az orosz támadások következtében, január 9. óta fűtés nélkül maradtak, miközben az áramot csak ritkán sikerül visszakapniuk. Az épületben senki nem tud meleg vízhez jutni, és az egyedüli fényforrásuk a gyertya és egy akkumulátoros lámpa.
Viktória és férje, Konstantin, az elmúlt két hétben a legalacsonyabb négy fokig tudták csak felfűteni az otthonukat. „Az eddigi legjobb eredményünk 8,8 fok volt” – meséli Viktória, miközben körbevezet minket sötét és jéghideg lakásukban. A lakók közül sokan hasonló körülmények között élnek, az áram és fűtés hiánya mindennapos probléma, és a ház melletti krízissátor az egyetlen hely, ahol melegedni tudnak.
A városban tapasztalható kegyetlen mínuszok a háború következményei, hiszen a sorozatos orosz támadások eddig nem látott humanitárius válságot eredményeztek Kijevben. Az elmúlt évek legmelegebb telei után most -10 fokon kell megélniük a mindennapokat. A főváros energia-infrastruktúráját érintő csapások következtében sokan nélkülözik az alapvető szükségleteket, mint az áram, víz és fűtés.
Vitalij Klicsko, Kijev polgármestere, arról számolt be, hogy a főváros épületeinek fele fűtés nélkül maradt, mivel a legutóbbi orosz támadás fele a fűtéstől fosztotta meg a lakosokat. Az állapot súlyosságát mutatja, hogy az emberek már büszkék arra, ha „csak” az áram ment el, hiszen sokaknak a fűtés is hiányzik.
Vadim, egy helybéli férfi, akinek felesége és kisgyereke is otthon tartózkodik, elmondta, hogy az ő lakásuk szigetelése miatt képesek a viszonylag melegebb, 18-20 fokot fenntartani. Jelenleg azonban mások sorsa iránti aggodalmuk is a közelükben élő idősebb szomszédok jólétére terjed ki, akiknek a segítségét folyamatosan keresi.
Katerina, egy másik lakó, aki a háború elől menekült Luhanszkból Kijevbe, pánikrohamokkal küzd a fagyos apartmanjában. „Amikor egyedül vagy otthon a hidegben, fény és fűtés nélkül, minden ijesztővé válik” – mondta. Katerina a közösség erejéről beszélt, amely megsegíti egymást a nehéz helyzetekben.
A kijevi emberek kitartása és szolidaritása példaértékű a háborús állapotok közepette, de a valóság, amellyel szembesülnek, drámai. Az ukrán költőről, Tarasz Sevcsenkóról elnevezett krízispontokon meleg teát, ételt és egy kis kényelmet találhatnak, de a megélt nehézségeket senki sem tudja eltüntetni.
Az ukrán nép bátorsága és bízó mentalitása dicséretes, még a legnehezebb időkben is. Kijev, a város, amely ellenáll a kihívásoknak, és amelynek lakói mindent megtesznek, hogy túléljék a fagyos teleket, újra és újra megmutatja, hogy még a legzordabb körülmények között is képesek talpon maradni. Az ellenállásuk nemcsak a túlélésről, hanem a reményről és a közösség erejéről szól.
