Radikális kedvesség – Mit tehet a magyar polgár a gyűlölet cunamija ellen?
Az utóbbi időszakban egyre több ember tapasztalja meg a gyűlölet burjánzásának elviselhetetlenségét. A közelmúltban egy kiállításmegnyitón elhangzott üzenetek, amelyek a kedvesség forradalmáról szóltak, megérintették az embereket, és valószínűleg sokakban felkeltették a vágyat a változás iránt. Egy újságíró megjegyezte, hogy a Pál utcai fiúk előadásának végén is sírtak a nézők, hiszen az az üzenet, hogy „mi vagyunk a Grund, mi mindannyian”, sok ember számára kimondatlan érzéseket fogalmazott meg. A gyűlölet már nem csupán politikai retorika, hanem mindennapi valóságunk, amely ellen valamit tennünk kell.
A politika sajnos nem barátja a kedvességnek. A negativitás és a lecsupaszított érzelmek dominálják a kampányokat, ahol a gyűlöletkeltés és a hazugság a nyerő stratégiák. A jelenlegi helyzet, amellyel szembenézünk, szélsőségesen megosztott, tele hazugságokkal, ami addig nem fog változni, ameddig alapjaiban nem gondoljuk át a politikai kommunikáció szabályait. A kedvesség politikája, mint jelenség, az elmúlt kétszáz évben csupán egy politikus, Jacinda Ardern, nevéhez fűződik, aki kizárólag a méltányosságra és az együttérzésre épített politikai kommunikációval próbálkozott, de a választási győzelmét más tényezők tették lehetővé.
Mit tehetünk tehát mi, magyar állampolgárok, akik eleget kaptunk a gyűlöletből? Kezdeményezni kell a változást, de ehhez az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata, hogy elkerüljük a polarizációt. Elsősorban a gyűlöletet kell elutasítanunk, amit nem lehet politikai táborokra osztani. Bármilyen kormány is álljon hatalmon, a jövőnk szempontjából a legnagyobb fenyegetést a polarizáció jelenti.
Már korábban is felhívtam a figyelmet arra, hogy a gyűlölet nem szolgálhatja egy ország érdekét, hiszen a megbékélés elengedhetetlen a társadalom fejlődése szempontjából. Azok az atrocitások, amelyeket egyesek még mindig élnek, már rég túlhaladottak, és a traumák sok generáción átörökítődnek. Fontos, hogy felismerjük, mennyire szükség van legyőzni a múlt sérelmeit, és hogy ez a gyógyulás mindannyiunktól telik.
A kedvesség és a civilizáció irányába mutató lépések megtétele érdekében elengedhetetlen, hogy érzelmileg leváljunk a politikai pártokról és vezetőikről. Sokan kiábrándultak a politikából, és szívesen részt vennének egy olyan kezdeményezésben, amely a béke és a kedvesség hirdetése mellett kötelezi el magát. Én is ezt az utat próbálom járni, ahogy az eddigi publicisztikai munkáim során próbáltam hangsúlyozni, hogy a politikai különbségek nem válthatnak ki gyűlöletet.
Tudom jól, hogy nem könnyű elválasztani az érzelmeket a politikától, hiszen sokaknak ez egzisztenciális kérdéseket jelent. Az identitásunk is szorosan összefonódik a politikai hovatartozásunkkal, ezért nem meglepő, ha az emberek nehezen találják a kedvességet a politikai diskurzusban. Tavaly ősszel, amikor meghirdettem a gyengédség forradalmát, tisztában voltam vele, hogy ez nem egy villámcsapásszerű átalakulás, hanem egy folyamat, amelyet közösen kell végigjárnunk.
A közelmúltban érkezett levelek is bizonyítják ezt az igényt; pedagógusok írnak arról, hogy kedvességi projekteket indítottak el, hogy megtanítsák a gyermekeknek, hogy a kedvesség nem a gyengeség jele. A következő évtizedben a legfontosabb cél a bizalom és a közösségépítés, hiszen ha elegen állunk ki a kedvesség kultúrája mellett, az meg fogja hozni az eredményeit.
De a változás nem várhat a médiától vagy a kulturális elitől. Nekünk magunknak kell kezdeményezni a dolgokat, és tenni a közönség felé, hogy a békét és kedvességet hangsúlyozó hangok is teret nyerjenek a hírek között. Ha a média hajlandónak mutatkozik a kedvességet hirdető emberek megszólaltatására, az máris egy hatalmas lépés a jobb irányba.
Az első lépés az otthoni kommunikációnk megváltoztatása. Sokan tapasztalhatták már, hogy családi körben a hírekre adott reakciók nagy hatással vannak a fiatalok gondolkodására. Míg az indulatoknak természetes módjuk van, fontos, hogy tudatosan válasszuk meg a kifejezéseinket. Az oktatásra és a kedvességre helyezett hangsúly, legyen az a hétköznapjaink része, galoppra fogja hívni a társadalmi érzékenységet, amely most különösen hiányzik.
Próbáljunk meg kedvességet gyakorolni azokkal is, akik politikai nézeteikben eltérnek tőlünk. Személyes tapasztalataim alapján az az emberek, akikkel közösen cselekszem, jóval inkább az egység felé közelítenek, függetlenül attól, hogy politikai álláspontunk eltérő. Érdemes távol tartani magunkat a gyűlöletkeltő megnyilvánulásoktól, hiszen a kedvesség az egység alapja, és lehetővé teszi a közös célok keresését.
Forrás: telex.hu/velemeny/2025/12/29/nem-kerek-a-gyuloletbol
