Orbán Viktor a háborúról: Ki támadta meg valójában a másikat?
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke pénteken kifejtette, hogy „idealistának, megalapozatlannak és naivnak” tartja a megoldást, miszerint az orosz központi bank vagyontárgyait Ukrajnának kellene adni. A miniszterelnök a Brüsszelben tartott EU-államfői csúcs után beszélt, ahol döntés született egy 90 milliárd eurós kölcsönről Ukrajna támogatására. Két lehetőség állt rendelkezésre: egy közös hitel vagy a lekötött orosz központi banki eszközök felhasználása, amelyek javarészt Belgiumban voltak, és már a háború végéig le voltak fagyasztva a kártérítések kifizetéséig.
Orbán szerint a belga miniszterelnök kulcsszerepet játszott a második terv „elvetésében”. Szerinte Bart De Wever kiszámolta, hogy ha az oroszok megnyerik a pereket, amelyeket Orbán „nagyon valószínűnek” tartott, az csődöt okozhatott volna. Ennek ellenére a 27 vezető közül 25 jelezte, hogy fenntartja a jogot az eszközök felhasználására a hitel visszafizetésére. Orbán megjegyezte, hogy Magyarországnak is vannak devizatartalékai nyugati országokban, és „ha az orosz lefoglalt eszközöket elvették volna”, akkor másnap meg kellett volna vitatniuk, hol helyezzék el devizatartalékaikat, mert nem hagyhatják őket olyan helyen, ahol lefoglalhatják.
A csúcstalálkozón döntés született arról is, hogy az EU költségvetését használják a kölcsön biztosítékául, ám Orbán szerint ez nem rótt volna pénzügyi kötelezettséget Csehországra, Magyarországra vagy Szlovákiára. Ő úgy véli, hogy Ukrajna nem fogja tudni visszafizetni a kölcsönt, így a résztvevő tagállamoknak kell ezt megtenniük, hacsak nem győzik le Oroszországot. Orbán aláhúzta: „A vesztes mindig fizet,” így azok az európai vezetők, akik ezt a döntést hozták, „a Szovjetunió felé terelik az Európai Uniót”.
Orbán szerint a nyugatiak „nyugodtan reggeliznek otthon, kávéjukat kortyolgatják, és azt gondolják, mennyire csodálatos és morálisan helyes segíteni egy kicsi, megtámadott országnak – bár persze nem olyan kicsi, és még az sem világos, ki támadta meg a másikat.” Folyamatosan biztosítanak támogatást egy olyan országnak, amely erőszak áldozataként szenved, de Orbán hangsúlyozta, hogy ez a helyzet számukra költségmentes, mivel a támogatottak fogják viselni a terheket.
Hangsúlyozta, hogy egy háborúba készülő Németország mellett, amennyire csak lehet, el kell kerülni a konfliktust, ahogy azt 1914-ben és 1939-ben is kellett volna.
Orbán elmondta, hogy eszébe jutott a vétó lehetősége, mivel Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke mondta, hogy egy kölcsön biztosításához a költségvetést egyhangúan kell módosítani. Mindazonáltal megjegyezte: „még ilyen erős mellizmokkal sem lenne elviselhető”, ha olasz, német és francia csizmák állnának a mellkasán. A vétót a legszebb harci bravúrnak tartotta volna, de „ehhez nincs elegendő erőnk”, így ez volt a legjobb, amit remélhettek.
Orbán szerint a 90 milliárd eurócsak arra elegendő, hogy Ukrajna visszavonulását fenntartsák. Arra a kérdésre, hogy az olaszok és franciák „néma gyilkosokká” váltak-e, úgy válaszolt, hogy „futballt néztek-e?” Párhuzamot vont a focival, mondván, hogy a németek az intuíció helyett a struktúrára alapoznak: ha egyszer megszületett a döntésük, akkor egyszerűen “nyomnak, nyomnak, nyomnak”. A „latinok azt mondták, hogy ez nem fog működni”, de a belga miniszterelnöknek volt az utolsó szava. Hozzátette, hogy többet kellett volna visszafizetni, mint amennyit lefoglaltak, mert biztos volt abban, hogy az oroszok megnyerték volna a peres ügyet keleten. A nagy vita arról szólt, hogy biztosítani kell-e korlátlan garanciát. Orbán elmondta, hogy ha nem engedi a második tervet életbe lépni, “nyolcszor akkora dühvel támadtak volna”, így jobb volt félreállni.
Amikor a kérdés az Európai Unióban maradás értelmére irányult, úgy válaszolt, hogy „ez a kérdés mindig napirenden van, de még nem vagyunk ott”, majd hozzátette, hogy „ha a dolgok így folytatódnak, oda kerülhetünk, de még nem tartunk ott.”
Valóban igaz, hogy „sűrítenek bennünket, de mindig képes vagyok pénzt kivenni tőlük”, mert a költségvetés egyhangúsága szükséges 2028-tól kezdve, két héttel azután, hogy egy újabb milliárd euró eshet el Magyarország számára, miután a már befagyasztott alapokat 2024 végéig elveszíti. A közös piac miatt érdemes maradni, még akkor is, ha elérjük az EU-ban a fejlettségi átlagszintet és nettó hozzájárulóvá válunk, „de ez még messze van”, és nem tudja, mennyi időbe telik ez.
Forrás: telex.hu/english/2025/12/19/orban-its-not-even-clear-who-attacked-whom
