Műreceptekbe bújtatott propaganda: A Kétarcú konyhája és a rakott krumpli
Amikor a gyerek rakott krumplit sürget vacsorára, az ember megragadja a jól bevált receptgyűjtő oldalát, ám egy furcsa című cikkbe botlik. A „multi réteges” elnevezés, amely mellett „hamisgulyás” és „álcázott” töltött paprika szerepel, hajlamos azt az illúziót kelteni, hogy talán mégis jó helyen jár. Az elvárás csupán annyi lenne, hogy az oldal segít a vacsora elkészítésében, megmondva, mennyi krumplira, tojásra és tejfölre van szükség, valamint milyen hőfokon érdemes sütni az ételt.
De a szokásos receptbevezető helyett itt egy zavarba ejtő kijelentés fogad: „A rakott krumpli akkor működik igazán, ha erős az alapja – mint egy hazugság.” Ekkor sokan valószínűleg csak vállat vonnak, és újabb recept után kutatnak, elhagyva ezt a nyilvánvalóan zűrzavart generáló cikket.
Akik a Mediaworks által üzemeltetett Mindmegette.hu receptoldalon próbálnak eligibilis információkat találni, hamar ráébrednek, hogy a Kétarcú konyhája című hirdetések logikai zűrzavara szinte megoldhatatlan feladványt jelent számukra. A hirdetés főszereplője, aki Magyar Pétert kívánja lejáratni, a cikkben megjelenő receptleírások szájába kapja a konyhából való „gyönyörű” utasításokat.
Bár az alapanyagarányok reálisnak tűnnek, az ilyen konyhában főzők valószínűleg képtelenek lesznek elkészíteni a kívánt ételeket, hiszen a leírások tele vannak áthallásos és utalgatós megállapításokkal, amelyek zavaróan egymásba fonódnak.
Például a borsófőzelék „hamisan tálalva” készül, és azt állítják róla, hogy „mindig más lesz a végére”, aminek következtében a csomókat is el kell keverni, hogy ne látszódjanak. A kijevi csirke „külső támogatással” ropogós, de belül mégis instabil, csakúgy, mint az igazság.
Az allegóriákban rejlő jelentések pedig szinte lehetetlenek, főként azok számára, akik nem követik a kormánymédia légies narratíváit, amelyek az utóbbi hónapokban jelentek meg. A receptleírások böngészése közben a felismerés elvezethet minket egy rendkívül zavaros világba, ahol nem is tényekről van szó, hanem Magyar Péter képzeletbeli, titkolt terveinek leleplezéséről.
Ha valaki komoly üzenetként fogja fel a cikket, az olyan burkolt formában van tálalva, hogy a célozott közönség, az egyszerű háziasszonyok, aligha fogják találni a mögöttes szándékot. A képek, melyek mesterséges intelligencia által generált fotók, szintén nem tartalmaznak további burkolt utalásokat, pedig igazán érdekes lett volna kis EU-zászlókat elhelyezni a brüsszeli csirkemell körül.
A receptek tengerében, amelyek elözönlik az internetet, alig találni megbízható forrást. A becsinált levesről is azt állítja a hirdetés, hogy „új egységet alkot – még, ha közben mást is szolgál”. A helyzet tehát visszafordít minket a múltba, és előzmény fekete foltja lebegett felettünk: talán ideje újra felfedezni Horváth Ilonát és Lajos Marit.
