Hogyan váltak a Fideszes képviselők a területfejlesztés „élet-halál urává”?
Az elmúlt évtized központosító kormányzati intézkedései meglepő és sokszínű változásokat hoztak a területfejlesztés terén, különösen a 2014-2020 közötti időszakban. Ennek következményei nem csupán a minőség, hanem a forrásokkal való gazdálkodás terén is jól megfigyelhetőek. A legitimitásból kirekesztett képviselet és a források elherdálása, sőt, gyakran a korrupció vádja is a felszínre került, bemutatva, hogy a politikai érdekek hogyan árnyékolják be a forrásszerzést – derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) legfrissebb kutatásából.
A kutatás során különböző települések, megyei és települési önkormányzati képviselők, polgármesterek és szakértők megkérdezésével tárták fel, hogyan kerültek a helyi politikai szereplők befolyásos helyzetbe a területfejlesztésben. Az Európai Unió által biztosított támogatások elosztásában a megyei önkormányzatok kezdetben kulcsszerepet játszottak, ugyanakkor a 2010 utáni reformok következtében funkcióik jelentősen megcsappantak. Ennek ellenére, a területfejlesztési szerepkörük viszonylag érintetlen maradt, legalábbis a szabályozás szintjén.
Azonban a megyei önkormányzatok hatáskörének csökkenése mellett a helyi fideszes képviselők nem csupán a területfejlesztési forrásokhoz való hozzáférés terén, hanem a projektek kivitelezőinek megválasztásában is jelentős szerepet kaptak. Az interjúk azt mutatták, hogy a kormánypárti országgyűlési képviselők sok esetben váltak „élet-halál urává” a területfejlesztési keretek között, miközben a helyi önkormányzatok gyakran passzív szereplőkké váltak a forráselosztásban.
Ez a helyzet különösen akkor vált kritikussá, amikor a települési önkormányzatok nem tudtak fellépni az őket képviselő fideszes politikai hatalom ellen. A polgármesterek és testületeik sok esetben arra kényszerültek, hogy elfogadjanak olyan projekteket és kivitelezőket, amelyek nem feltétlenül feleltek meg a közösség igényeinek. Az adminisztratív kapacitások hiánya miatt a kisebb települések számára előnyösen alakult, hogy elkerülhették a nyílt pályáztatást; ezáltal a helyi igényeket nem a legoptimálisabb megoldások mentén érvényesítették.
A korrupciós gyakorlatok elterjedtsége párhuzamosan áll a területfejlesztéshez kapcsolódó források felhasználásának romlásával. A kutatások alapján világos, hogy ahol a közigazgatási rendszer minősége gyenge, ott a korrupció is virágzik. A megyei és települési önkormányzatok meghatározó szerepe az uniós támogatások lehívásában esett vissza, mivel a szabályozók tudatosan szűkítették mozgásterüket, ezzel is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozva őket.
A területfejlesztésre vonatkozó támogatások elnyerése sokkal inkább a politikai befolyás, semmint a szakmai szempontok figyelembevételén alapult. A polgármesterek aggódva nyilatkoztak arról, hogy a kormányzati elvárások – a projektelvárások fokozódása miatt – olyan kényszert teremtettek, amely inkább a mennyiségi teljesítményre koncentrál, a minőségi és tartalmi szempontokat pedig háttérbe szorítja. „Jöjjön a pénz, költsük el időben, és akkor mindenki elégedett” – fogalmazott az egyik polgármester, rávilágítva ezzel a területfejlesztés jelenlegi viharos és problémás állapotára.
