Bödőcs Tibor választása a 21. század legfontosabb könyveire
2025 végén 25 neves művészt, tudóst és gondolkodót kértek fel, hogy osszák meg véleményüket az utóbbi 25 évben megjelent könyvekről. Az a könyv került a középpontba, amely valamilyen értelemben meghatározó, inspiráló és formáló hatással volt rájuk. Bödőcs Tibor, a neves művész, válaszával most a tehetség és a gondolkodás precizitását mutatja be.
Középpontban a szovjet utóélet és a szellemiség áll. Bödőcs a Csernobili imát emeli ki Szvetlana Alekszijevicstől, de nem csupán a csodálatos tisztelgés miatt, hanem mert a könyv egy mélyreható pillanatot kínál a szabadságról és annak illúzióiról. A 1997-ben publikált mű különös aktualitással bír, és Bödőcs visszaemlékezései révén a szovjet múlt hatása felerősödik.
„Szobámban lépkedek tanácstalanul, meg-megállva, kutatva olvasmányélményeim közt,” – írja Bödőcs, aki a múlt emlékét a jelen felfedezésével ötvözi. A Csernobili ima mellett említi Elena Gurova Elhordott múltjaink című könyvét is. Ez a két alapmű valóban magával ragadó, foglalkoztatja a közönséget a legtágabb értelemben.
Az Alekszijevics által megírt dokumentáció a sokféle emberi tapasztalatra épít, különböző nézőpontok ütköznek benne. A könyvet olvasva szembesülünk azzal, amit évtizedek sodrása magával hozott: a szabadság hamis ígérete és a bennünket körülvevő világ keserű valósága rajzolódik ki, nem csupán a szovjet ember, hanem az emberiség egészére nézve.
Bödőcs értekezése rávilágít arra, hogy milyen dilemmákkal kell szembenéznünk, amikor a blockád elmúlt, de a benne élők nem tűntek el. Az utópia megvalósíthatatlansága, a bátorság és a kétségbeesés határvonalán egyensúlyozunk; a szovjet identitás merész válaszokat kíván. Már nem csupán a múlt, hanem a jelennel és a jövővel való párbeszéd folytatásáról van szó.
A „homo sovieticus” kifejezés Bödőcs szavait követve új értelmet nyer, a hatalomra való behódolás és a konformizmus bírálata nemcsak a múlt hibáit találja meg, hanem a jelenben is éles kritikát fogalmaz meg. Az orosz író, Alekszandr Zinovjev által népszerűsített kifejezés, amely egy magától érthetődő igazságra hívja fel a figyelmet: a kommunisták között is voltak valódi kommunisták.
A Szovjetunió megszűnése nem jelentette az ott élők lelkének eltűnését. A múlt tanulságai mindenki számára fontosak. Az emberi lét értelme nemcsak az emlékezésben, de a jövő formálásában rejlik, és ezt Bödőcs Tibor felfedezései és választása gyönyörűen illusztrálják.
Bödőcs Tibor választása egy új perspektíva megmutatását célozta; a Csernobili ima és Elhordott múltaink rejtelmein keresztül hívja fel a figyelmet a történelmünk tanulságaira és a szabad gondolkodás kényszerére, amellyel jó okkal szembesülhetünk a szovjet múlt tükrében.
