Az anarchista városállam, ami egy térképrajzolási hibából született
Az Italia történelme rendkívül gazdag, tele kisebb-nagyobb politikai egységekkel, köztük királyságokkal, hercegségekkel és városállamokkal, amelyek gyakran intrikáltak egymással. A modern Olaszország 1861-es létrejötte előtt számos köztársaság, például a híres Velencei Köztársaság, a Medici-dinasztia által irányított Firenze, vagy a Nápolyi Királyság alakította a politikai tájat. Ám ezen neves államok mellett született meg Cospaia, az anarchista városállam, amely a mai Umbria területén helyezkedett el, nem kevesebb, mint 400 éven keresztül. Érdekes párhuzam, hogy a Cospaia köztársaság kikiáltása 1440-re tehető, ami Hunyadi Mátyás születésének körüli időszakra esik, míg a város államiságának vége 1826-ban, amikor Petőfi Sándor már élhetett. Cospaia története ráadásul véletlen folytán indult.
Az 1431-es évben IV. Jenő pápa hitelt vett fel a Medici családtól 25 ezer florin értékben, mivel a Vatikán anyagi gondjai sürgető problémát jelentettek. A kölcsön visszafizetésére tett kísérletek mindeddig csúfosan kudarcot vallottak, ami a pápa számára annyira súlyos következményekkel járt, hogy el kellett adnia Firenzének az adósság fedezetéül felajánlott Sansepolcro városát és a hozzá tartozó földeket. A szerződésben rögzítették, hogy ezek a földek egészen a Rio folyó partjáig terjednek. Itt következett be a zűrzavar, ugyanis a korabeli Itália sok vidéken, így a Sansepolcro környékén is, a „Rio” név használata forrást jelentett. Két Rio folyó, a Rio della Gorgaccia és a Rio Riascone futott egymás mellett, alig 500 méterre egymástól.
A firenzei és vatikáni térképészek, mivel nem voltak jól tájékozottak a környéken, a téves határvonalaik alapján egyesítettek két eltérő Rio folyót, ami lehetőséget adott Cospaia számára a függetlenség kikiáltására. A kis 250 fős város hamarosan a Vatikán és Firenze hivatalos elismerését nyerte el, mivel egyik fél sem akarta, hogy a határviták tovább bonyolítsák helyzetüket, és Cospaia egyébként sem jelentett katonai vagy gazdasági fenyegetést.
Cospaia szabad városállamának területe mindössze 330 hektár volt, és főként dohánytermesztésre specializálódott, szabadkereskedelmi zónának nyilvánítva magát adók és vámok nélkül. A településnek nem volt se hadserege, se rendőrsége, és formális kormánya sem, mivel börtöne sem létezett. Döntéseiket a családfők tanácsának összehívásával hozták meg. Az anarchista mottójuk, a „Perpetua et firma libertas”, azaz „örökkévaló és szilárd szabadság”, a közösségük életmódját tükrözte, amelyben mindenki a saját dolgaira koncentrált, amennyiben ez nem zavarta másokat.
Cospaia virágzását a dohánytermesztés hatalmas kereslete biztosította, mivel a Vatikán területén a dohányzás tilalmas volt, Firenzében pedig szigorú szabályok és adók övezték ezt a tevékenységet. A város állam békés élete azonban nem tartott örökké, mivel a fokozódó gazdasági és politikai nyomás végül 1826-ban a városállam végét jelentette. A 14 familiafejedelem alatt nyomásgyakorlás és pénz ösztönzése hatására kénytelen voltak elfogadni, hogy területük a pápai állam és a toszkánai nagyhercegség között felosztásra kerüljön. Ma már csak Cospaia templomának harangja emlékezteti az utazókat a valaha anarchista-libertárius létformára, ami ott virágzott.
