Kúria elé kerül a kárpátaljai menekülteket érintő kormányrendelet bírói értelmezése
A Magyar Helsinki Bizottság a Kúria elé viszi azokat a bírósági határozatokat, amelyek elutasították a kárpátaljai menekült családok támogatott lakhatási kérelmeit. A civil jogvédő szervezet álláspontja szerint a bíróság jogértelmezése megkérdőjelezhető, mivel nem felel meg a menedékeseket megillető ideiglenes védelem kritériumainak.
Szerdán a Fővárosi Törvényszék elutasította a Magyar Helsinki Bizottság keresetét, amely a 2024-es, leginkább kárpátaljai menekültekre vonatkozó kormányrendelet ellen indult Pál Norbert, az orosz-ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos ellen.
A bíróság megállapította, hogy a kormány által 2024-ben bevezetett szabályozás nem ütközik uniós irányelvekbe. Az új törvény kimondja, hogy az állam határozza meg, mi számít Ukrajnában háborús területnek, és csupán azok a menekültek kaphatnak államilag finanszírozott szálláshely-támogatást, akik a kormány által elfogadott méltányossági kérelmet nyújtanak be.
A bírósági eljárás azután indult, hogy a Magyar Helsinki Bizottság 84 kárpátaljai menekült, köztük 64 gyermek ügyét képviselte, akiknek az állam elutasította a lakhatásra vonatkozó kérelmét. Ezek a családok 2024 augusztusában kerültek utcára, amikor a kormányrendelet hatályba lépett, így lakhatási támogatásukat elveszítették, annak ellenére, hogy menedékes státuszt kaptak Magyarországon.
A bírósági döntés megállapította, hogy a magyar szabályozás összhangban van az uniós ideiglenes védelemről szóló irányelvvel. A Fővárosi Törvényszék ezt a következtetést az uniós jogi keretrendszer és a tagállamok mérlegelési jogkörének szabályaiból származtatta.
Ugyanakkor a Helsinki Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a jogértelmezés hibás, és felmerül a kérdés, miért nem fordult a magyar bíróság az Európai Bírósághoz. Szerintük a bírósági döntés gyakorlatilag átírja az irányelv nyelvtani értelmezését, hogy legitimizálja a hazai jogi keretfeltételeket.
A jogvédő szervezet hangsúlyozza, hogy a per nem csupán a Helsinki Bizottság által képviselt családok sorsáról szól, hanem arról is, hogy Magyarországon a háború elől menekülők tényleges védelmet élveznek-e, vagy csupán formális jogállásuk marad segítség nélkül.
A bírósági tárgyaláson a menedékesek védelméről szóló uniós irányelv különböző értelmezései viták forrását képezték. A Helsinki Bizottság álláspontja szerint az irányelv értelmében lakhatás biztosítása kell, hogy legyen, függetlenül az egyéni körülmények mérlegelésétől, míg a kormánybiztos döntései nem voltak indokoltak.
A kormány jogi képviselője védelmében azt állította, hogy méltányossági kérelmeket engedélyeztek, és az uniós irányelvnek is megfeleltek. A kormány érvelése szerint más uniós tagállamokban is történt hasonló szigorítás a menekültek elhelyezésével kapcsolatban, ám a Helsinki Bizottság hangsúlyozza, hogy más tagállamok nem alkalmaztak ilyen döntéseket anélkül, hogy rászorultsági rendszert dolgoztak volna ki.
2024 augusztusában az új törvény következtében számos menekültnek kellett elhagynia addigi szálláshelyét. A kormányrendelet elsősorban azokat a kárpátaljai menekülteket érintette, akiket a háború és az ukránok emlegetésével gyakran politikai eszközként emlegetett a kormány. Az állam döntése után a menekülteknek nem sok opciójuk maradt: vagy visszatértek Ukrajnába, vagy mint például Kocson, az utcán várakoztak, hogy történjen valami.
A kormány már akkor, a rendelet bevezetésekor is súlyos kritikát kapott civil szervezetek részéről a gyors, átgondolatlan döntése miatt, mivel nem volt konkrét terv arra vonatkozóan, hogy a menekültek hová menjenek a megvonás után.
A Népszava beszámolójában felmerült, hogy Pál Norbert a benyújtott 1,486 méltányossági kérelemből 1,202-t elutasított, a kormány azonban nem indokolta az elutasításokat. Kérdéses az is, hogy milyen szempontok alapján határozták meg Ukrajnán belül a háborús zónát, és miért maradtak ki bizonyos területek a listáról. A magyar menekültügyi rendszer további csonkításáról is részletesen írtak.
