Lenyűgöző és Provokatív: Nádas Péter Monumentális Regénye a Lengyel Kritikusok Szeme Előtt
Lengyelországban mostanában kiemelkedő figyelmet kapott Nádas Péter Párhuzamos történetek című regénye, amelynek első kötetét, A néma tartományt, tavaly jelentette meg a Biuro Literackie. A fordítását Elżbieta Sobolewska végezte, aki korábbi munkáiért, többek között Krasznahorkai László regényeinek lengyel változatáért, tavaly Füst Milán Fordítói Ösztöndíjat kapott. A lengyel Gazeta Wyborcza kritikájában Rácz Attila összegzi a regény komoly jelentőségét és a kritikusi visszhangokat.
Maciej Robert kritikája alapján Nádas Péter a Nobel-díj legfőbb magyar várományosává lépett elő, különösen Krasznahorkai 2022-es elismerése után. A havi Emlékiratok könyve, amely Susan Sontag által korunk legnagyobb regényének minősült, szintén jelentős szerepet játszott Nádas nemzetközi elismertségében. Az Emlékiratok könyvének lengyel fordítása 2017-ben jelent meg, és a monumentális anyag most új dimenziót kap a Párhuzamos történetek első kötetében.
A Gazeta Wyborcza kritikusának véleménye szerint Nádas új regénye még többet merít a művészi kifejezés mélységeiből, mint korábbi műve. A cikk hangsúlyozza, hogy ez a regény nemcsak meglepetéseket tartogat az olvasók számára, hanem összezavarja és dühíti is őket, ami biztosítja, hogy senki sem marad közömbös a történettel szemben. A regény posztmodern jellegét átfogóan értelmezve a kritikus a műfaji keveredést, így a krimi és a pszichológiai elemzés határait feszegető elemeket is kiemeli.
Nádas stílusa a filmekre hajazó technikai bravúrokat alkalmaz, gyakori nézőpontváltásokat, és egy többszólamú narrációt kínál, amely gyakran megnehezíti az olvasó számára, hogy egyértelműen azonosítsa az elbeszélőt. Az események és szereplők közötti összefonódás nem klasszikus értelemben valósul meg, hiszen egyes sorsok nem fonódnak össze, de rezonálnak egymásra, így egymás tér- és idődimenzióját kölcsönösen formálják.
A kritikus elismeri, hogy az olvasók számára a regény felfedezése olyan, mint egy labirintusban való bolyongás, ahol a kijárat keresése közben a történet lenyűgöző felépítését is csodálják. Az olvasás folyamata éles ellentétben áll a regény szexuális ábrázolásának természetével, amely erőteljes és sokkoló formában jelenik meg. A regénybeli erotikus aktusok inkább fájdalmas kölcsönhatásokra emlékeztetnek, semmint szerelmes összefonódásokra, ami új dimenzióba helyezi a két ember közötti kapcsolat értelmezését.
A Párhuzamos történetek második és harmadik kötete, Az éjszaka legmélyén és A szabadság lélegzete, várhatóan a következő két-három évben lát napvilágot lengyel fordításban, folytatva a nagyszabású történetmesélést, amely már most is komoly hatással van a lengyel olvasókra.
