Ali Hamenei és az Amerikai-Izraeli Támadás: A Fokozódó Feszültségek Hátterében
Ali Hamenei iráni legfelsőbb vezető, aki a teokratikus rezsim éllovasa, meglepetésként érte az Egyesült Államok és Izrael által indított katonai támadás, amely következtében nem került védett bunkerbe. E tény lehetővé tette, hogy súlyos csapást mérjenek rá, ugyanakkor a két ország szombaton több száz iráni katonai célpontot is bombázott.
Annak érdekében, hogy Iránt váratlanul érje a támadás, az Egyesült Államok jelentős erőfeszítéseket tett elterelő manőverek kidolgozásába. E stratégiát az Axios című lap cikkében részletezték, amely bemutatta, hogy az akció, amelynek fedőneve Eposzi Düh az amerikai oldalon és Ébredő Oroszlán az izraeli oldalon indult, decemberben vette kezdetét. Ekkor Iránban hatalmas tüntetések pattantak ki a kormány ellen, amely már 47 éve uralom alatt tartotta az országot. Az iráni hatóságok január közepére elnyomták a tiltakozásokat, nem sokkal azután, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, üzenetében harcra buzdította a demonstrálókat.
Trump kezdetben közel állt ahhoz, hogy katonai csapást rendeljen el Irán ellen, de végül visszavonulót fújt, miközben a háttérben az Izraellel közösen tervezett támadáson dolgoztak. Az ezt követő hetekben a belbiztonsági és katonai vezetők, többek között az izraeli hírszerzés vezetője és a hadsereg vezérkari főnöke Washingtonba látogattak, hogy egyeztessenek a támadás részleteiről.
Február elején Trump tárgyalásokba is kezdett Iránnal az ország atomprogramjának végleges leállításáról, amely gyanú szerint atomfegyver előállítására irányult. Az ománi közvetítés révén megkezdett tárgyalások valójában nemcsak elterelésként szolgáltak, hanem lehetőséget is jelentettek a további egyezkedésekre, amelyek már a síita teokratikus hatalom fenntartása érdekében zajlottak.
Washington egyértelművé tette, hogy ha nem sikerül érdemi megállapodásra jutniuk, Iránnak katonai beavatkozással kell számolnia. A tárgyalások során, amelyet Marco Rubio külügyminiszter is támogatott, a hangsúly a megállapodásra tett törekvéseken volt, különösen a támadás előtt.
Amikor a tárgyalások a végéhez közeledtek, Trump megbízottai, Steve Witkoff és Jared Kushner Genfbe látogattak, hogy találkozzanak az ománi külügyminiszterrel, Badr al-Buszaidival. Az amerikaiak ekkor már tisztában voltak azzal, hogy nem várható érdemi megállapodás, és azt feltételezték, hogy Irán csak az időt húzza.
Február 28-án a támadás már előkészítették, figyelembe véve, hogy Hamenei megbeszéléseket tart a kormányzati központban, feltéve, hogy tudomása sincs a készülődő támadásról. Állítólag Hamenei kapott jeleket a támadás-előzményekről, ennek ellenére nem változtatott programján.
Miután a tárgyalások végül nem vezettek eredményre, és Irán nem volt hajlandó lemondani helyi szervezetei finanszírozásáról, valamint nukleáris programjának leállításáról, megszületett a döntés a katonai beavatkozásról. Az ománi külügyminiszter utolsó kísérletként újabb tárgyalásokat kezdeményezett Washingtonban, de válaszai csak kitérők voltak.
Az Axios hírportál egy izraeli katonai forrását idézve megjegyzi: „Ha az irániak eljöttek volna Genfbe, és megadták volna Trumpnak, amit akart, akkor az elnök behúzta volna a féket.” A helyzet irányítása ekkor már nemcsak a katonai manőverekről, hanem a nemzetközi diplomáciáról is szólott, az irániak pedig tévedtek, amikor alábecsülték az amerikai válaszreakciót.
