A Házasságszédelgő Szélhámos Története
1911 tavaszán egy különös figura bukkant fel Pécsen: egy harmincévesnek kinéző, erős, török férfi, aki németül, kissé törve beszélt. Külseje impozáns volt, és viselkedése is vonzó, így hamar elnyerte a pécsiek szimpátiáját. A városban elterjedt pletykák szerint Konstantinápolyból érkezett, és egy török mintájú kávéház megnyitására készült, amelyhez a Hungária, vagy a Központi kávéház megvételét tervezte. A Hungária szálló és kávéház a Rákóczi út sarkán állt, de végül lebontották.
Az új kávéház ötlete sokak tetszését elnyerte, így kisebb-nagyobb összegeket, karórákat és egyéb értékes tárgyakat adtak neki kölcsön, amíg a megígért pénz megérkezett Törökországból. Ám a férfi azt állította, hogy egy vonaton elaludt, és valaki ellopta a pénzét, ami miatt kórházba is került egy időre, ott pedig tovább gyűjtögetett kisebb összegeket és télikabátot. Később azonban a nyoma veszett.
Újra fellépett, amikor a pécsi rendőrség 1911. április 3-án a Szigeti országút 104. szám alatti kocsmához érkezett, ahol egy lerongyolódott, ittas egyén dőzsölt, mutogatva a vendégeknek a kezében tartott százkoronás bankjegyeket. Érdemes megjegyezni, hogy abban az időben egy tanítónak havi 100-150 koronát, egy cselédlánynak csupán 25 koronát fizettek, így a látványos pénzkiborgatás elég gyanús volt a rendőrök számára.
A kiérkező rendőr kérdésére a férfi nem tudta igazolni magát, és mivel nem beszélt magyarul, a kapitányságra kísérte. Ott az ügyeletes rendőrbiztos megmotoztatta, és 530 korona papírpénzt talált nála, valamint különféle nyelvű iratokat, köztük egy török nyelvű igazolványt, Dzsebics Ibrahim névvel. A rendőrök gyanították, hogy ez a dokumentum hamis, mert ceruzával írták ki.
Az alvilági rendszerint faggatás során Ibrahim bégként mutatkozott be, és azt állította, hogy Bécsből érkezett Pécsre. A rendőrök döntöttek, hogy a fáradt bégnek adnak egy cellát, hogy reggelig kipihenhesse magát. A következő napon távirati megkeresést intéztek a bécsi rendőrfőnökhöz, hogy vajon tudnak-e bármit Ibrahim bégről. A válasz meglehetősen érdekes volt: Ibrahim bég Bécsben már hetek óta tartózkodott, és ott dr. Hamed néven mutatkozott be, állítva, hogy a török szultán küldte ki vasútépítési ügyben.
A bécsi rendőrfőnök arról is beszámolt, hogy Ibrahim bég ellen feljelentést tettek, egy bizonyos Werth Krisztina, aki rossz hírű nőként ismert lett kuncsaftjai körében. E információk birtokában a pécsi rendőrség újra kihallgatta Ibrahimot, aki ekkor megpróbálta megváltoztatni a történetet, azt állítva, hogy valójában nem is Dzsebics vagy dr. Hamed, hanem egy molnármester, aki egy hónapja érkezett a városba, s azóta a közkórházban tartózkodott.
Két pécsi cselédlánnyal is kapcsolatot teremtett, akikkel házasságot ígért, különösebb cél nélkül. A nála talált 530 koronát pedig egy imakönyv kíséretében tette szóvá, állítva, hogy az a hölgytől, Werth Krisztinától származik. A bécsi rendőrök informálva lett, hogy a hölgytől elcsalt 720 koronával kapcsolatban nyomozás indult, mivel a bég feletti gyanú folytán az összeg eltűnt.
Bécsben az állítólagos ajándékozás meséje összeomlott, amikor kiderült, hogy Werth Krisztina is megerősítette, hogy a 720 koronát házasságkötési ígérettel csalta ki tőle dr. Hamed. Ekkor Bécs kérte a pécsi hatóságokat, hogy adják ki az áldoktort. A nyomozás során kiderült, hogy Ibrahim bég arra készült, hogy megszökteti Matejka Margitot, a nő szállásadóját.
Végül a török nagykövetséghez fordulva derült ki, hogy Ibrahim bég valójában soha nem volt bég, sem orvos; a neve igazi Jurisics Alajos, és osztrák állampolgár. A már négy hete fogdában ülő férfi ismét más nevet is betöltött: előbb Jurisicsnak vallotta magát, majd Gyurits Alajosra változtatta nevét. Mindezek után a magyar hatóságok elhatározták, hogy az álságos identitású férfit a bécsi hatóságoknak átadják, ezért rendőri kísérettel „tolonc úton” Bécsbe szállították.
Ezek után azonban már végleg nyoma veszett az esetről a dokumentációkban, ami egy újabb rejtélyt hagyott a múltban.
