A novella, amitől berezeltek az atomtudósok is
Cleve Cartmill neve nem csupán egy a sok sci-fi író közül, hiszen a neve mögött van egy izgalmas és rejtélyes történet, amely a második világháború idején zajlott. 1944-ben egy novella, amely a „Deadline” címet viselte, felhívta az amerikai kémelhárítás figyelmét, mivel a műben található információk úgy tűntek, mintha a titkos Manhattan-terv részleteiből merítettek volna. A novella titokzatos bombája az U-235-ös uránizotóppal működött, amely éppen akkoriban került a kutatók látóterébe a Los Alamos-i laboratóriumban.
A wisconsini születésű Cartmill úgy élte meg fiatal éveit, hogy gyermekbénulása miatt nem szolgálhatott a hadseregben. Ez azonban kedvező helyzetet teremtett számára, hiszen így John Campbell, az „Astounding Science Fiction” című magazin főszerkesztője felkérte, hogy írjon egy történetet, mely egy pusztító szuperbombát körüljáró konfliktus köré épült. Az egészen konkrét és technikai szempontból pontos részletek, mint a kadmiumborítás és az uránizotópok elválasztása, valóságos válsághelyzetet teremtettek Cartmill és Campbell számára, amikor a kémelhárítás nyomozni kezdett.
Cartmill nem volt híres író, a „Deadline”-t a lap olvasói mindössze a hatodik legjobb novellának értékelték az 1944. márciusi számában. A sci-fi történet főleg azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a harcoló felek nevei, mint pl. Sixa (fordítva az axist jelentve, azaz tengelyhatalmak) és Seilla (szövetségesek), a történet keretein belül fiktívnek tűntek. A novella azonban visszatekintve egy olyan kulturális és tudományos pillanatot örökít meg, amelyből kiderül, hogy a fikció hogyan hatott a valós tudományos diskurzusra.
A „Deadline” megjelenése után a kémelhárítás Cartmillt kérdezte a novella információinak eredetéről. A hatóságok meglepődtek, hogy egy „sci-fi” írásban olyan részletek szerepeltek, amelyek az atombomba titkos fejlesztésére utaltak. Cartmill azonban határozottan állította, hogy minden benne foglalt információ nyilvánosan hozzáférhető volt, és taatja magától a megrendelést a szerkesztőtől. A kémelhárítás végül úgy döntött, hogy nem tiltják be a magazint, mivel a sci-fi írás egyfajta kreatív kifejezésmód, amely bizonyos elméletekre épült, nem feltétlenül tényekre.
Cartmill hagyatéka a „Deadline” nem csupán a fikció határait feszegette, hanem felvetette azokat az erkölcsi dilemmákat is, amelyek a tömegpusztító fegyverek használatával jártak. Ede Teller, a híres tudós állítólag szintén csodálkozott a novella üzenetén. A hatóságok számos kérdést tettek fel Cartmillnek a részletek pontos ismerete miatt, és az ajtón kopogtató hírszerzők azt ajánlották, hogy a jövőben kerüljön a hasonló tartalmú irodalom megjelenése.
A tudományos-fantasztikus irodalom tehát olyan erőteljes eszközzé vált, amely képes volt érzékeltetni a korabeli társadalmi és politikai feszültségeket, és felhívta a figyelmet az atombombák okozta etikai kérdésekre. Cartmill halálával a „Deadline” lett a legértékesebb öröksége, amely után fia, Matt, aki elismert antropológusként él, továbbra is az apja hagyatékának hírnöke maradt.
Forrás: Dorian Lynskey: Everything Must Go. The Stories We Tell About the End of the World; Alva Rogers: A Requiem For Astounding
Forrás: telex.hu/eszkombajn/2025/12/04/atombomba-sci-fi-novella-cleve-cartmill-manhattan-terv
