Az Úriemberek második évada: több vér, kevesebb sárm
Eddie Horniman, Guy Ritchie fűbizniszbe vágó angol lordja a második évad elején megfogalmazta fő motivációját: „Négyszáz éve ennek a birtoknak a határai addig értek, ameddig a szem ellátott. Vissza akarom kapni.” Az első évadban a gengszterkedésbe és a hercegi cím felelősségébe csak belekóstoló férfi a folytatásra megérezte a hatalom ízét, és többet akar. Az Úriemberek második évada sötétebb lett, de eközben szinte mindent elveszített, amiért az első évadot szeretni lehetett.
Az első évad legnagyobb erőssége az volt, hogy soha nem felejtette el: az alapfelállás önmagában egy vicc. El lehetett nevetgélni azon, hogy a megszorult angol urak marihuána termesztésével tartják fenn a birtokaikat. A sorozat bátran ugrált a véresen komoly gengszterélet és a nevetségesen abszurd fűtermesztő nemesélet között. A második évadban viszont nincs lazára vett erőszak és következmények nélküli gengszterkedés.
A folytatás története szerint egy évvel az első évad eseményei után járunk. Eddie Susie Glass egyenlő partnereként igazgatja a Glass család bizniszét, miközben egyre nagyobb szabású tervei és önjárósága piszkálják a börtönben ülő Bobby Glass orrát. Eddie elhatározza, hogy áttolja a Lordok Házán a marihuána legalizációjáról szóló törvényjavaslatot, hogy a monopóliumát kihasználva az új piacot is Horniman–Glass termékekkel terítse be. Bobby erről hallani sem akar, Susie-nak pedig választania kell a pragmatizmus és a lojalitás között.
Az évad új helyszínt és számos új szereplőt vonultat fel: olasz gengsztereket és nemeseket, arab sejkeket, angol püspököket, dél-amerikai drogbárókat. A karakterek jönnek-mennek, motivációik azonban elmaradnak. Amikor Eddie újdonsült felesége, Bella felrobban, egy arcizom sem rándul, mert a néző nem tudja, ki ő, mit akart, és miért házasodtak össze.
A második évad legnagyobb áldozata Freddie lett. A karaktert alakító Daniel Ings két éve a sorozat legjobb meglepetése volt, Freddie az évad csúcsjeleneteit szállította, és remekül egészítette ki a búskomor Eddie-t. A folytatásban azonban elvonóra került, és néhány rövid jelenetet leszámítva alig tűnik fel.
Furcsa vonulat a karakterek spirituális utazása is: Freddie-t ultravallásos dílerek kerítik hatalmukba a rehabon, Bobby mágikus goblinokról fantáziál a jakuzziban, Eddie-t pedig biblikus lázálmok gyötrik. A karakterek szájába hosszú, bibliai példázatokról szóló monológok kerültek, amelyek sem a sorozat hangulatához, sem a karakterekhez nem illenek.
Az egyetlen értelmezhető mellékszereplő Lord Hawthorne (Hugh Bonneville), a korrupt angol nemes, akit Eddiék először azért édesgetnek magukhoz, hogy beprotezsálja a herceget a Lordok Házába, majd segítsen megszavaztatni a legalizációs törvényt. Az esetlen lord mintha a régi Freddie által hagyott űrt töltené ki, de az évad második felére róla is megfeledkeztek.
Az Úriemberek második évada vethetett volna fel releváns társadalmi és gazdasági kérdéseket a marihuána legalizációjáról, vagy a kiváltságos döntéshozók korrupciójáról. Ehelyett Eddie egy sötét és véres bosszútörténetet kapott, Susie pedig egy olyan kokainbizniszbe kavarodott bele, amely semmit nem befolyásolt a történet szempontjából.
A sorozat még mindig jól néz ki, az olaszországi palazzók hangulata ideig-óráig elfeledteti a nézővel a kérdést, miért is vagyunk itt. Az Úriemberek még mindig akkor működik a legjobban, amikor otthon van. A második évad legjobban sikerült része az lett, amikor a Halstead birtokot ellepő fegyveresek ellen Geoff, a gondnok (Vinnie Jones) és Charly titokzatos párja, Nanny (Benjamin Clémentine) fog össze.
A harmadik évad előtt felröppent a hír, hogy Meghan Markle is szerepet kaphat a sorozatban, a stáb azonban tagadta, hogy ez komolyan felmerült volna. Az Úriemberek második évada a Netflixen látható.
