Az olimpiai bajnok, aki a vízilabda után a rákkutatásban is kiemelkedett
Az 1976-os montreali olimpia győztes férfi vízilabda válogatottja, amelynek meghatározó tagjai Kenéz György, Gerendás György, Cservenyák Tibor, Horkai György és Sudár Attila voltak, nemcsak a medencében, hanem az élet más területein is maradandó nyomot hagytak. Ötven év elteltével a Magyar Olimpiai Bizottság emlékezőtúrát rendezett, amely során a sportolók felidézték a múlt emlékeit és sikereit.
A magyar vízilabda csapatot irányító Gyarmati Dezső 1973-ban vette át a vezetést, és a tizenharmadik olimpiai győzelmet hozva vissza a csapatot a diadal útjára. Az olimpiai tornán a csoportkör után hatos döntőt játszottak, ahol a kulcs a 6-5-ös győzelem volt az olaszok ellen. A csapat lélektanilag ezen a győzelmen erősödött meg, így a jugoszlávok ellen már egy döntetlen is elég volt számukra.
Cservenyák Tibor, aki 1970-ben debütált a felnőtt válogatottban, sokáig meghatározó kapus tagja volt a csapatnak. A 1972-es olimpián, ahol a szovjetek ellen játszottak, rendkívüli teljesítményt nyújtott, de a végső siker elmaradt. Azóta sok év telt el, de sportágában és a rákkutatás területén szerzett tapasztalataival is büszkélkedhet. Montrealban, a csapat sikerének évében, vegyészdiplomát szerzett, amelyet később a daganatos megbetegedések korai felfedezésének elősegítésére használt fel.
Cservenyák kiemelte, hogy kapcsolatai a csapattársaival máig élnek, még ha fizikailag távol is vannak egymástól. Emlékeztetett arra, hogy míg a sportélet csillogó világában sokan csak a győzelmekről beszélnek, a munka világában azonnali elszámoltathatóság uralkodik. „A laboratóriumban ugyanazt az elkötelezettséget éreztem, amit a sportpályán” – mondta Cservenyák, kiemelve a sportág iránti szenvedély terjedelmét és fontosságát, amely összeköti élsportoló múltját vegyészként eltöltött életével.
Határozottan hangsúlyozta, hogy a tudományos és a sporteredmények közötti párhuzamok egészen új távlatokat nyithatnak meg az idén 78 éves Cservenyák számára, akinek lányai közül az egyik a sport iránt mutat érdeklődést. Megemlítette, hogy unokája különleges kapcsolatokkal bír, hiszen a holland király keresztapja. A montreali csapat legjobbjának Faragó Tamás számított, aki több mint húsz gólt szerzett a tornán, míg Sudár Attila a védelem kulcsáraként szerepelt a válogatottban.
Faragó elejtett egy poént az olimpia utáni amerikai zászlóval való tréfálkozásról, utalva arra, hogy a szocialista blokk idején a farmer áruk csempészése klasszikus módszer volt a sportolók körében. A csapatból Horkai György később kapitányként tért vissza a játék világába, míg Sudár a doppingellenőrzés körüli vicces anekdotákkal szórakoztatta a társaságot.
Gerendás György, aki 22 évesen olimpiai győzelmet ünnepelhetett, sikeres edzői pályafutást is mondhat magáénak, ezzel is bizonyítva, hogy a montreali győzelem nem csupán egy egyszeri pillanat volt, hanem a magyar vízilabdasport öröksége, amely a következő generációkat is inspirálja.
