Maruzsa Zoltán Visszatérésének Következményei az ELTE-n
Miután tizennégy év fizetés nélküli szabadság után Maruzsa Zoltán visszatért az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karára május 15-én, az egyetem több professzora nyílt levélben fejezte ki ellenvéleményét a döntéssel kapcsolatban. A volt köznevelési államtitkár visszatérésére reagálva notóriusan aggódnak a tanári kar tagjai, akik úgy érzik, hogy Maruzsa jelenléte ellentétes az egyetem értékeivel.
A nyílt levél aláírói hangsúlyozzák, hogy a felsőoktatás nem csupán egy munkahely, hanem egyfajta értékközösség, amely az oktatás szabadságához, a tudományos autonómiához és a hallgatók iránti felelősséghez kapcsolódik. A professzorok kifejtették, hogy a jogi keretek között az egyetem működését morális és szakmai normák is meghatározzák, így Maruzsa Zoltán visszatérése nem csupán munkajogi kérdés – állítják a levélben.
Ezen kívül a professzorok rámutattak: az elmúlt másfél évtized oktatáspolitikai intézkedései súlyosan csorbították az oktatás szabadságát és a pedagógusok autonómiáját, amely rengeteg kihívást jelentett a felnövekvő generáció oktatói számára. „Tudatában vagyunk a felelősségünknek, hogy ezeket a kérdéseket nyíltan megvitassuk” – írták, hangsúlyozva, hogy nem személyes támadást szándékoznak tenni Maruzsával szemben, hanem inkább egy átfogó, felelősségteljes diskurzust szeretnének kezdeményezni az egyetem jövőjéről és annak alapelveiről.
A levél sorai között a professzorok javasolják, hogy a jogalkotó felülvizsgálja a szabályozást, amely a hosszabb fizetés nélküli szabadság után visszatérő közalkalmazottakra vonatkozik. Szerintük fontos lenne olyan rendelkezéseket bevezetni, amelyek figyelembe veszik azt, ha egy oktató hosszú távon, például négy vagy több évig távol volt az intézménytől, és nem tartotta a kapcsolatot az egyetemi közösséggel.
A petíció kezdeményezői között olyan neves egyetemi oktatók találhatók, mint Prof. Varga Zsuzsanna, Prof. em. Erdődy Gábor, Prof. Szilágyi Ágnes, valamint Prof. em. Csepeli György és mások, akik megerősítik az oktatási közösség elköteleződését a szakszerűség és a tudományos függetlenség iránt.
