Pécsett vagy Pécsen: A nyelvi dilemmáról
Az utóbbi évtizedekben sokak számára égető kérdéssé vált a helyes toldalékolás, különösen a pécsi identitás szempontjából. A kérdés, miszerint igazi pécsi-e az, aki Pécsett mondja, vagy akit inkább a Pécsen forma érdekel, mély kulturális és nyelvi feszültségeket generál. A Dunántúli Napló 1986 áprilisában beszámolt arról, hogy nyolc egyesület 123 versenyzője indult el a dunántúli kerékpáros hegyi bajnokságon Pécsett. Eközben a helyi kulturális élet is pezsgő volt, hiszen a Jelenkor legújabb száma rangos irodalmi neveket vonultatott fel, beleértve Csorba Győzőt és Weöres Sándort.
A kérdés gazdagsága tovább nő, ha a Magyar Nemzeti Szövegtár adatbázisát kutatjuk. A Pécset kifejezés 14 355 alkalommal szerepel, míg a Pécsen 5297 alkalommal. Ilyen híres szerzők, mint Illyés Gyula és Szabó Magda műveiben is megjelenik mindkét forma. Ezek az adatok rávilágítanak, hogy a nyelvi hagyományok mélyen gyökereznek a pécsi kultúrában, és népszerűsítik a lokális identitást.
Nyelvi hagyományok és evolúció
A pécsi nyelvi diskurzusban nemcsak az elhangzott változatok érdemesek a figyelemre, hanem az is, hogy a nyelvészek, mint Pesti János, elmondják: a Pécsett használata a 19. századra nyúlik vissza, míg a Pécsen forma a 20. század elején kezdett dominálni. A nyelvi változatosság magyarázata részben abban rejlik, hogy az idősebb generációk a Pécsett kifejezést ismerik, míg a fiatalabbak körében a Pécsen használata vált elterjedtebbé.
Különböző élmények, eltérő preferenciák
Az eltérő emlékek és preferenciák tükröződnek a Telex munkatársai között is, akik különböző háttérrel és tapasztalatokkal közelítenek a kérdéshez. Aradi Hanga Zsófia számára a Pécsett használata volt a természetes, azonban a szerkesztői javítások miatt egyfajta belső konfliktus alakult ki benne. Szente Katica, aki szintén Pécsett nőtt fel, szintén meglepődött, amikor megtudta, hogy a Pécsen forma is helyes. A budapesti légkörben tapasztalt nyelvi elutasítottságot mindketten megélték, ami tovább fokozta a Pécsett kifejezés iránti nosztalgiájukat.
Krász Zsombor, aki a gazdasági rovatban dolgozik, a Pécsen kifejezés mellett áll ki, hangsúlyozva, hogy a fiatalabb generációk körében inkább elterjedt ez a forma. Bozsó Ágnes, a külpolitikai újságíró, a családi háttér hatását emeli ki, mivel ő a Pécsett változatot használta a neveltetése miatt, ám a fővárosi élet után fokozatosan átváltott a Pécsenre.
A társadalmi és nyelvi kontextus
Slíz Mariann, nyelvész, rámutat arra, hogy a Pécsett és a Pécsen kifejezések használata nem csupán nyelvi preferencia, hanem kulturális- társadalmi kérdéseket is felvet. A nyelvtani presztízs és a helyi identitás között feszültség tapasztalható, hiszen a Pécsett változatot a „műveltebbek” hívják, míg a Pécsen alakot gyakran a kevésbé iskolázott, fiatalabbak használják. Evezve arra, hogy mire méltó a figyelem, a beszélgetések és diskussziók helyszínévé válik, holott egyik forma sem helytelen.
A megbeszélés jogossága, hogy a lakóhely, háttér és személyes élmények befolyásolják a nyelvi választásokat, és továbbra is nyitott kérdés marad, hogy Pécsett vagy Pécsen a domináló forma. A jövőbeni kutatások, például kérdőíves felmérések, segíthetnek feltérképezni a különbségeket a használat területi eloszlásában.
