Grecsó Krisztián: Ne beszéljünk mellé, minden moszkvai modell szerint zajlik
Grecsó Krisztián, költő, író és dalszerző, Veiszer Alinda műsorában fejtette ki gondolatait a magyar társadalom jelenlegi állapotáról. Elmondása szerint, amikor látja a társadalmi feszültségeket és küzdelmeket, gyakran lelkiismeret-furdalást érez, hogy esetleg közbe kellene lépnie. Azonban tapasztalatai szerint, amikor már szólt, nem volt semmi értelme, így inkább védeni próbálja magát.
A beszélgetés központi témája Grecsó legújabb verseskötete volt, amely februárban jelent meg „Ott maradtok egymásnak” címmel. A költő a középkorúságról beszélt, amit egy nehezen definiálható, megfoghatatlan állapotként írt le. Szerinte a magyar társadalomban nincsenek kategóriák, mint például a munkavállaló vagy a szülő, és a multinacionális cégek világában az ötvenévesek már öregnek számítanak. A középkorú emberek nézőpontjából már világosan látszanak a korlátok: „Nem túl sok csattanó van itt már,” mondta Grecsó, reflektálva arra, hogy generációjából sokan eltávoztak az életből, ami szomorúságot okoz számára.
Tapasztalatai Olaszországban és Marokkóban azt mutatták, hogy ott az idősek aktívan részt vesznek a család életében, míg Magyarországon ez nem így van. Grecsó a fej-nyaki rákos megbetegedése által szerzett tapasztalatait is megosztotta, amely átformálta az időhöz és helyzetekhez való viszonyát. „Lett egy nullázás. Újra kellett építenem az egykori tereimet,” mondta, kiemelve, hogy a gyógyultakat nem készítik fel a kezelések utáni kihívásokra, ami miatt sokan magányosnak érzik magukat.
A költő az új verseskötete mellett az „Apám üzent” című aparegényéről is beszélt, amely 2024 végén jelenik meg. Grecsó hangsúlyozta, hogy a könyv rendkívül őszinte, mivel nem akarta „maszatolni” a valóságot, ugyanakkor megosztotta, hogy Nádasdy Ádám költő elutasította az első írásmódszerét, ami elgondolkodtatta őt a középkorú írók kihívásairól.
Grecsó a közéleti és irodalmi közeg helyzetéről is beszélt, rávilágítva arra, hogy az irodalmi élet jelenlegi állapota nemcsak hogy nem kedvező, de sokkal inkább kisebb léptékű és szorongással teli. Megemlítette, hogy a középgenerációs írók nagymértékben szenvednek a kiadás hiánya miatt, a könyvpiacra pedig aggasztó hatással van a Mathias Corvinus Collegium és a Libri-csoport térnyerése.
„Ne beszéljünk mellé, minden moszkvai modell szerint zajlik,” mondta Grecsó, utalva arra, hogy a Kádár-rendszertől eltérően, manapság ugyanabból a helyzetből mutatnak meg könyveket, de ezeket nem tudják eljuttatni az olvasókhoz, ami a közösségi médiában való láthatóság hiányából adódik. Visszatükröződnek a hasonló mintázatok az előadói téren is, ahol a terembérlés körüli nehézségeket sürgető politikai okok befolyásolják.
Grecsó egy korábbi Facebook-posztjára is kitért, amelyet Pintér Sándor belügyminiszter megjegyzése váltott ki a kórházban hagyott csecsemőkről. A költő a nyilatkozatot aljas cinizmusnak nevezte, és azt mondta, hogy reméli, az érintett felelni fog a tetteiért. Elmondta, hogy fiatalon szembesült a gyermekbántalmazás brutalitásával, és látta, hogy a gyámügy és a gyermekvédelmi rendszer hogyan működik Magyarországon.
Amikor Grecsót arról kérdezték, hogy optimista vagy pesszimista a jövőt illetően, így válaszolt: „Szeretnék realista maradni, de nagyon bízom, hogy valami elindul. Mintha most sokkal érzékelhetőbb lenne, hogy az emberek elégedetlenek, és talán végre egy olyan folyamat indult el, ami megváltoztathatja a jelenlegi állapotokat.”
Ha érdekli a teljes beszélgetés, amelyben Grecsó Krisztián a házasságról, hitről és az ambíciók kordában tartásáról is beszél, megtalálhatja az interjú linkjén.
