MULATOZÓ URAK, PIPAFÜST ÉS ÚJ VÉRSZERZŐDÉS A NEMZETI CASINÓBAN
A Nemzeti Casino (Cziráky-palota) a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán áll, és az intézmény történetével az élet több politikai, társadalmi és kulturális eseménye fűződik. Az 1895-1899 között készült felvétel egy olyan helyet örökít meg, ahol a történelem során számos fontos döntés született. Az intézmény, Széchenyi István alapításával több mint 120 éven át működött, és falai között a kártyázás és a társalgás mellett a kultúra is főszerepet játszott. A legutóbb megjelent Széchenyi Lakomák Emlék-Könyve pedig egy új perspektívát nyújt a történet megértéséhez, hiszen bemutatja a baráti és szakmai kapcsolatok fontosságát, valamint azokat a hagyományokat, amelyek a Casino szellemiségét tükrözik.
A NEMZETI CASINO NTÖRTÉNETE
Az első dokumentált említés a Casinóról 1829-ből származik, ahol egy „Casinónak hívjuk” meghatározást találtunk a Hasznos Mulatságok című folyóiratban. A Pesti Casino 1827. április 24-én nyílt meg, amely könyvtárral, billiárdasztalokkal és vendégelőszobával várta a társaságot. A kezdeti években a mulatozás mellett a tudományos diskurzusok is a középpontban álltak. Széchenyi István víziója egy olyan közösségről szólt, amely lehetőséget teremt a társadalmi elit számára a szabad eszmecserére, a kultúra és tudomány előmozdítására.
A tagság nem volt korlátlan; egy évre 100 pengőbe került. A vidéki tagok számára pedig a felvételi folyamatot a klub három igazgatója végezte, egészen addig, amíg személyesen nem találkoztak a fejpénzt kifizető regionális vezetőkkel. A kaszinó elitje, hol hivatali emberek, hol kézművesek, szinte minden vidék apraja-nagyja, szívesen látott vendég volt. A tiltott szerencsejátékok mellett a megfelelő etikai normák és a magas színvonalú tartózkodás érdekében szigorú szabályokat vezettek be: például a bármiféle borravaló adása a cselédeknek nemcsak elítélt volt, hanem el is lehetett távolítani emiatt az egyesületből.
KULTURÁLIS ÉS TÁRSADALMI HATÁS
A Nemzeti Casino nem csupán a szórakozás helyszíne volt, hanem a kulturális élet szívében is helyet kapott. Az éves díszvacsorák keretében zajló serlegbeszédek nem csupán az elitek közötti eszmecseréről szóltak, hanem magában foglalták a nemzet jövőjéről és a kultúra támogatásáról való beszélgetéseket is. Széchenyi István 1833-as végrendelete, amelyből eredeti serleget ajándékozott a Casinónak, jól példázza, hogy az intézmény nem csupán egy vendéglátó hely, hanem a kulturális örökség és a társadalmi felelősségvállalás szimbóluma is.
A serlegbeszédek, amelyeket az évtizedek során több élvonalbeli közéleti személyiségek mondtak el, különleges hagyományt teremtettek, amely összekötötte a Casino jelenlegi tagjait a múltjukkal. Az ülések során elhangzott mondatok és gondolatok az idő múlásával csak még értékesebbé váltak.
A CASINO SZÉPÍTŐJE: SZÉCHENYI ISTVÁN
Az első serlegbeszéd 1864. február 1-jén hangzott el, ahol Báró Wenckheim Béla hangsúlyozta, hogy a Casino nem csupán társadalmi tér, hanem a közszellem és a nemzeti identitás kovásza is. Itt nem csupán kulturális programok zajlottak, hanem politikai és szociális témákban is formálódtak a nézetek. A 19. századi magyar irodalom jeles képviselői, mint Jókai Mór, szintén részt vettek e hagyományban, és jelentős beszédeik az ország szellemi életét gazdagították.
FELOSZLATÁS ÉS AZ INTÉZMÉNY JÖVŐJE
A második világháború után, 1945-ben a Nemzeti Casino, azzal az indokkal, hogy ellentétes a nemzeti érdekekkel, feloszlott. Habár sok irat megsemmisült, de egy díszes album megmaradt, amelyben a serlegbeszédek kalligrafikus írásban rögzítve vannak. Az album a későbbiek során különböző kalandos utakon került külföldre, és végül a Széchenyi család birtokába jutott, most pedig magángyűjtőként tovább él.
A Casino emlékének megőrzésével és a hagyományok továbbélésével a kulturális örökségünk gazdagítása a jövő érdekében felbecsülhetetlen értéket képvisel.
